Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Csikány Tamás - Hermann Róbert: Buda ostroma - egy historiográfiai vita tényei
netelt a Tisza mögött, s Nagykőrös térségében indított ellentámadási kísérlete is kudarcba fulladt. 1849. március 11-én Bem József csapatai elfoglalták Nagyszebeni, az erdélyi cs. kir. csapatok legfontosabb támaszpontját. Március 16-án Bem levélben közölte Kossuthtal, hogy Erdély megtisztítása után felszabaduló csapataival Magyarországra vonul, s segítséget nyújt az ország felszabadításához. Kossuth március 23-án kelt válaszában arra kérte Bemet, hogy Szeged elérése után a Duna jobb vagy bal partján vonuljon felfelé, s segítse a cs. kir. fősereg elleni hadműveleteket. Bem egy újabb levelében megígérte, hogy április 10-én Szegeden lesz. Kossuth ezt nyugtázva április 1-én, a magyar fősereg ellen- támadásának kezdetén kérte Bemet, hogy a Bánság és a Bácska megtisztítása után Buda, majd Fiume felszabadítására induljon. Április 7-én, az isaszegi magyar győzelem után írott levelében közölte a tábornokkal, hogy a pesti ütközetnél számít reá. „Tábornok úr megadja a döntő csapást” - írta neki április 11- én. Ekkor már folyt a fősereg Komárom felszabadítására indított hadművelete. „Vagy sikerül ezen hadművelet, vagy nem; ha sikerül, akkor Altábornagy úr mindenesetre későn jönne, mert akkor a főváros nyolc nap alatt a miénk, és az ellenség többé nem tarthatja magát egész a határig, - ha nem sikerül, úgy az Altábornagy úr még akkor is jókor érkezik, ha Önt a bánsági hadművelet (...) tizennégy napig feltartóztatná” - írta Bemnek április 12- én. Április 25-én már egy bukovinai diverzió tervét vetette fel Bemnek, május 6-án, két nappal azután, hogy a fősereg megkezdte Buda ostromát, ismét a Bánság megtisztítására szólította fel. Ekkor ugyanis már tudta, hogy Pest kiürítése után Jellacic délnek vonult, s valószínűleg át akar kelni a Bácskába. Bem az ötlet felvetése után közel egy hónappal, április 14-én indult el Erdélyből. Április 20-án egy Galíciából történő cs. kir. betörés veszélye miatt Beszterce erősítéséről írt Kossuthnak. Csapatai április 17-én léptek a Bánság területére, s előőrsei 25-én érték el Temesvárt. Bem terve ekkor már az volt, hogy a Bánság megtisztítása után biztosítja Orsovát, majd Fiume felszabadítására indul. A bánsági hadműveletek azonban elhúzódtak, Bem csak május 16-án szorította ki Orsováról a cs. kir. csapatokat, s így semmi esetre sem vehetett részt sem a Pest, sem a Komárom alatti döntő csatában, sem Buda ostromában. Ez azt jelentette, hogy Jellacic hadtestének levonulása miatt a Délvidékről aligha lehet erőket elvonni. A magyar fősereg vezetőinek Komárom felszabadítása után úgy kellett dönteniük az újabb hadműveletek irányáról, hogy tudták, számottevő erősítésekre belátható időn belül nem számíthatnak. 1849. április 17-én futár érkezett a magyar fősereg lévai főhadiszállására. Ludvigh János, Igló város országgyűlési képviselője kézbesítette Görgei Artúrnak, a magyar fősereg ideiglenes fővezérének Kossuth Lajos kormányzóelnök 1849. április 15-én „baráti bizodalomban” írott magánlevelét. A sajátkezű levélben Kossuth közölte Görgeivel, hogy „hadügyminiszternek fogja kinevezni - nézeteket közlött vele, mik szerint fogja óhajtani, hogy az új hadügyminiszter a sereget rendezze - a függetlenségi nyilatkozat közös akarattali keresztülmenetelét adta tudtára, s reményét fejezé ki, hogy az a hadseregnél jó benyomást teend, Buda bevétele iránti óhajtását fejezé ki stb.” Kossuth ez utóbbi kívánsága nem érhette meglepetésként a magyar 598
