Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Kedves Gyula: A lovasság szerepe Komárom védelmében az 1848-49-es szabadságharc alatt
századot összevonták, s a VII. hadtestbe osztották be, amellyel Világosnál tették le a fegyvert. A komáromi várőrséghez tartozott még egy 2 századból álló huszárosztály is, ez azonban Komáromnál nem vett részt komoly harctevékenységben. Pedig a szervezés során úgy indult a dolog, hogy ők lesznek az igazi komáromi huszárok. A szabadságharc során utolsónak megszervezett huszárezredről, az Attila-huszárokról van szó. Az ezred felállítását ugyan már 1848 novemberében elrendelték, s a toborzást, majd az alakulat szervezését is megkezdték - felváltva hol Kinizsi-, hol Frangepán-csapat néven -, de a szervezés lassan haladt, s Komárom ostromzár alá kerülésével tulajdonképpen le is állt. Az eredetileg 4. honvéd lovasezredként hadrendbe sorolt alakulatot a Csehországból hazaszökő, s egy osztály eró't képviselő' Nádor-huszárokból akarták megszervezni, mivel az ezred többi részének hazatérésére novemberben már nem sok esélyt láttak. A Nádor-huszárok azonban ragaszkodtak nevükhöz és szervezeti különállásukhoz s így újoncokból állították fel az ezred további részeit. A végül is 18. huszárezred hadrendi besorolást kapó Attila (Kinizsi)-huszárokat így teljes mértékben újoncokból kellett megszervezni. A Komáromban lévő 2 századnyi újonc huszárt próbálták felszerelni, nem sok sikerrel. Pedig a Debrecenből Komáromba visszatérő Thaly Zsigmond elegendő pénzt, 70 000 Ft-ot hozott a felszerelési költségekre. Megfelelő osztályparancsnok is akadt Fekets János őrnagy személyében, aki igazi harcedzett huszártiszt volt, s az újoncok kiképzéséhez is jól értett. A Miklós- huszárok századparancsnokaként 1848. december 26-án sebesült meg Győrnél, így került Komáromba. S bár sérülése súlyos volt, ez a szervezésben és kiképzésben nem hátráltatta. A felszerelés azonban sehogyan sem akart összeállni, főleg a fegyverekkel volt gond. Január végén elrendelték, hogy a tüzér- és szekerész altisztek adják le kardjaikat, de így is csak 54 darab fegyvert tudtak biztosítani a huszároknak. Ezek ráadásul nem is voltak megfelelőek a lovasság számára, hiszen jóval rövidebbek voltak a lovassági fegyvereknél, de szükségből használni kellett. A február 28-i Komáromi Értesítő pisztolyok és kardok ajándékozását kéri a lakosságtól a huszárok számára, ami azt mutatja, hogy még mindig nincs kellő számú fegyver az ekkor újra Kinizsi-huszároknak nevezett alakulat birtokában. A legnagyobb hiány a karabélyokból volt, mivel Komáromban korábban nem volt lovasság, így elfekvő raktári készlet sem lehetett, ilyen fegyverrel pedig a lakosság végképp nem rendelkezett. Ennek ellenére Fekets őrnagy egy-egy kisebb akcióra elvitte alakulatának jól-rosszul felszerelt részeit. Az első tudósítás az Attila-huszárok akciójáról március 11-én kelt. Egy szakasz hajtott végre felderítést. Két nappal később már dragonyosokkal is összecsaptak, s itt sem vallottak szégyent. Komárom felmentése után meggyorsult a szervezés, Fekets osztályát sikerült teljesen felszerelni júniusra, s Komáromot jelölték ki az ezred szervezési központjának. Az ezred parancsnokságával Majthényi Kálmán alezredest bízták meg 1849. május 5-én, aki addig Komárom házi zászló- aljának számító 37. honvéd zászlóalj parancsnoka volt. Majthényi komáromi születésű, jól képzett lovastiszt volt, aki 1848 nyaráig egy vértes ezredben szolgált (korábban nemesi testőr is volt). így végre jó kezekbe került az ezred szervezése, amely a létszám gyarapodását tekintve jó ütemben haladt. A 592
