Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rosonczy Ildikó: "Egy maroknyi elkeseredett ember" - A Tömösi-szoros és Brassó fellegvárának bevételéről
csaknem 200 000 ember indult meg a magyar határ felé, 80 000 fő pedig készen állt arra, hogy szükség esetén ugyancsak útra keljen. Az orosz intervencióval a magyar honvédsereg két és félszeres túlerővel került szembe. Az orosz főerők 1849. június 15-20-a között lépnek Magyarország földjére. Komoly határvédelem nincs, benyomulásukat jószerével csak az ország természetes határa, a Kárpátok hegyei akadályozzák, illetve lassítják. A hegyszorosokban emelt úttorlaszokat az orosz utászok órák alatt szétszedik, ezek katonaság nélkül egyébként sem sokat érnek. A magyar honvédsereg az ország belsejében van lekötve, a tartalék hiányzik, a határon csupán megfigyelő osztagok, illetve olyan kis létszámú csapatok vannak, melyek a siker reményében nem vehetik fel a harcot az intervenciós hadakkal. Az Észak- Magyarországba beözönlő csapatokkal szemben áll Józef Wysocki tábornok összesen 17 000 főt számláló északi hadserege. Az egyetlen, amit tehet és tesz is, hogy utóvédi csatározásokkal lassítja az oroszok előrenyomulását. Erdélybe két helyen nyomulnak be az orosz hadak. A Borgói- és a Radnai-szorosnál Grotenhjelm altábornagy 12 000 fős orosz-osztrák hadoszlopával szemben a 7900 fős besztercei hadosztálynak - melynek élén Dobay József alezredes állt - kellett volna védenie a határt. Itt azonban súlyos mulasztások történtek, az oroszok betörése váratlanul éri a magyarokat, s a pánikba esett hadosztály 70 kilométert hátrál anélkül, hogy az oroszok üldöznék. Szerencse, hogy Gro- tenhjelmet feladata, a Borgói-szoros védelme a határhoz köti, ezért nem használja ki az előtte hirtelen Erdély belseje felé megnyílt utat. Dobay felelősségét súlyosbítja, hogy neki lett volna valamelyes esélye a komolyabb határvédelemre, itt volt ugyanis viszonylag kiegyenlítettebb az egymással szembenálló felek ereje. Az összes többi betörési pontokon ugyanis lehengerlő volt az orosz túlerő. Elsöprő volt a Tömösi-szorosnál is, az egyetlen helyen, ahol a határt védő magyar csapatok megkísérelték a lehetetlent, ellenálltak a betörő ellenségnek, és csak két napig tartó véres küzdelem után vonultak vissza. A Tömösi- és a Törcsvári-szoroson át az orosz V. hadtest fő erői - élükön Alekszander Nyikolajevics Lüders gyalogsági tábornokkal - 27 000 fővel (21 zászlóalj, 16 lovasszázad, 10 kozákszotnya és 48 löveg) nyomulnak be Erdélybe. Velük szemben az 5300 főt számláló brassói hadosztály áll. A Törcsvári-szoroson át Engelhardt tábornok hadoszlopa úgy vonul be, hogy előrehaladásában csak az eső által feláztatott utak akadályozzák. Krasznay Pál őrnagy a megerősített állásokat Háromszék felé elvonulva odahagyja, így az oroszok harc nélkül foglalják el őket. A Tömösi-szoros, Orbán Balázs szavaival, a magyar Thermopülai bevételéért a predeali kolostornál június 19-én reggel kezdődnek meg a harcok. Orosz részről a Dyck vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló elővéd indul meg a magyar védőállás ellen. Az orosz elővéd a pragai gyalogezred négy zászlóaljából, a lublini vadászezred négy zászlóaljából, a nassaui dzsidásezred nyolc századából, a 43. kozákezred hat és az 1. kozákezred két szotnyájából állt, mellette 18 löveggel. A főerők Hasford altábornaggyal Sinaiaban maradtak hátra, hogy bevárják a hosszan kígyózó sereg és a málha félzárkózását. Maga a főparancsnok, Lüders tábornok Sinaiából június 19-én hajnalban lovagolt az elővédhez. Bízott a gyors és biztos sikerben, a különítménye mellé küldött osztrák tisztektől megfelelő információi voltak a magyarokról, s egy 574
