Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / Különszám - Kovács István: Arad 1848. december 4-i ostroma lengyel önkéntesek és egy császári mérnökkari tiszt szemével

1848. december 4-én:

Védelmi munkálatok: az ellenséges roham miatt az erődítményben sehol se folyt munka.

Napi események: kora reggel fél hat órakor a várat dobpergés, kézifegyver és ágyútűz verte fel. Az ellenség rohamot kísérelt meg az erődítmény ellen azzal a szándékkal, hogy azt könnyen bevegye.

Miután az ellenséges rohamosztagok a koromsötét és rendkívül viharos éjszakát kihasználva lajtorjás, rohamhorgos, hidas, stb. különítményekkel Újaradról kitörtek, a zsigmondházai mezőn át a külső bástyatérhez és fedett úton át az I-es, Il-es és III-as számú zárt erőd előterébe értek. A menetirányt nekik az általunk kitűzött oszlopok jelezték. Az előárkokat a külső lejtőkre fektetett létráknak köszönhetően hamarabb elérték, a 7-es számú lövegvédelemre alkalmas mellvédet pedig ferdén lefektetett gyaloghídakkal közelítették meg. Az ellenség ily rendkívüli módon és merészséggel akart az oldalas szöggátakra fóljutni. Egyik részük elérte a III-as számú oldalas szöggát gátútját, míg mások, 50-60-an a főárkon át egészen a baloldali Il-es számú bástyát fedező cölöpsorzár-védműig jutottak el. Mialatt ez történt, a legelsők azáltal, hogy parancsnokaik nyomatékosan előnyomulásra biztatták őket, leleplezték magukat. Az így támadt lárma nyomán a fal őrei fölfedezhették, milyen közel az ellenség. Puskalövésekkel riadóztatták a falak őrségét a veszélyeztetett védművek megvédésére. Az egész erődítmény védekezésre készen állt, s rögtön a sáncokban termett. Ezalatt az állandó puskatűz révén sikerült a vakmerő ellenségnek a 3-as számú cölöpsor-védműtől kitörni, s tíz embernek egészen a III-as számú bástya kitörési kapujáig eljutni. Azonnal használták a rohamkampókat. Ezalatt a sáncban lévő magyarok, akiket korábbi dezertőrök vezettek, a kazamaták ablakáig értek, - ahol a szállító csapatot és a Dom Miguel gyalogosokat vélték elszállásoltalak, de kiket az ellenük támadt gyanú miatt néhány nappal azelőtt más frontszakaszra helyeztek át -, s az ott lakókat magyarul árulásra bíztatták, de lévén már a lőrésablakoknál megbízható emberek, az átállásra csábítókat puskatűzzel ijesztették el.

Ezt követően a riadóval egyidejűleg a várőrség a lehető leggyorsabban talpra állt, s miután a védelmi intézkedések megtörténtek, a fősáncban merészen előrenyomuló magyarokat egy fólvontatott 3 fontos ágyúval a III-as számú kötőgátról kartácslövésekkel feltartóztatták, amíg Il-es és III-as számú védműről 30 fontos bombákat lőttek rájuk. Ugyanakkor a tíz merész, akiket a bástya előterébe küldtek, az I-es számú kötőgát kazamatája előtt, s egy honvédosztag a III-as számú oldalas szöggátnál fehér kendőt lobogtatva megadta magát. Mint foglyokat arra kényszerítettük, hogy helyükön maradjanak. Az erődárkok többi magyarjait is rendetlen visszavonulásra kényszerítettük a vár előtti térségben.

Mialatt fél hétre a rohamot teljesen visszavertük, a Vár alatti térségen át Zsigmondháza és Újarad felé menekült ellenséget, amely két magával hozott szekéren húzta a sebesültjeit, puskatűzzel, majd az erődből ágyúgolyókkal és kartácslövésekkel zaklattuk. Mivel az ellenség szétszóródva, rendetlen összevisszaságban menekült, nem sokat ártottunk neki. A tüzelés mégis eltartott hét óráig. Ekkor az erődítmény mindkét oldalán kinyíltak a kapuk, s a

559