Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben
pótegységenként két-két tiszt végül mégis aláírta a határozatot abban a hiszemben, hogy ez valóban csak ürügy arra, hogy időt nyerjenek a felmentő sereg megérkezéséig. Eder mind Van der Nüllt, mind Trebersburgot értesítette a fejleményekről és közölte: Rácz és Glavas őrnagyok délután 2 és 3 óra között átnyújtja a haditanács által megfogalmazott módosításokat. Van der Nüll elutasított minden módosítást, csak a feltétel nélküli megadást fogadta el. Az osztrák válasszal egyedül Glavas tért vissza, Rácz az ellenségnél maradt. Csupán egy levelet küldött Golubics századosnak, melyben megbízta a zászlóalj parancsnokságával és indokolta árulását. A tüzérség parancsnoka, Schmidegg Károly 8000 forinttal megszökött. Poggyászát előre küldte Pécsre, és amikor Rácz és Glavas az ellenséghez kilovagoltak, mint parlamenterek, ő is hozzájuk szegődött. A kapuőrségnek ez nem tűnt fel, így a két törzstiszt tudtával hajthatta végre sikeresen tervét. Ismét összehívták az egész tisztikart. Földváry összeomlott Rácz átállása miatt, könnyes szemmel ismertette az eseményeket, s annak a félelmének adott hangot, hogy ha most a védekezés mellett döntenek, akkor az ellenség ismerni fogja a vár minden gyenge pontját. A főszerep Edernek és Glavasnak jutott. Glavas hosszú beszédében 10 pontban foglalta össze a vár védelmének képtelenségét. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a kormány semmit nem tett a vár védelme érdekében. Az ellenállás teljes megtörése érdekében Eder és Glavas egyenesen azt fejtegette, hogy Jellacié és Windisch-Grátz elfoglalta egész Magyarországot, Debrecent is, így teljesen értelmetlen minden ellenállás. A beszéd megtette hatását, a szavazásnál egyedül Golubics százados tartott ki az erőd védelme mellett. Egyhangú határozat született a vár feladásáról. A várparancsnokság ezek után megfogalmazta az átadási okmányt, az osztrákok február 11-i tervezete alapján. Az okiratban nem szerepelt teljes részletességgel mindazon kedvezmény, amelyet az osztrákok ígértek, de Földváry aláíráskor egy külön kitétellel ezeket is biztosította. Február 13-án Glavas és Csolnoky, Van der Nüllnek bejelentette az erőd feladását. A kapukat és mellvédeket délután határőrvidéki csapatok szállták meg. Február 14-én reggel 9 órakor a 4500 fős őrség kivonult a vártérre. Az ostromló csapatoknak adott tiszteletadás után fegyverüket gúlába rakták. A magyar katonák az átadási feltételeknek megfelelően szétszéledtek, a tisztikar nagy része még ezelőtt elhagyta a várat. Az eszéki várőrség felbomlott, az erőd a nagy mennyiségű lőporral, ágyúval, élelmiszerrel és egyéb tartalékkal az osztrák csapatok kezébe került. Az osztrák katonai és politikai vezetés - elismerve a vár elfoglalásának előnyeit - csak kénytelen-kelletlen fogadta el azt a kapitulációt, ami csak nevében volt feltétel nélküli. Windisch-Grátz kijelentette, hogy Nugent a magyar tiszteknek nem ígért semmit, és ugyanolyan haditörvények vonatkoznak a csapatok vezetőire, mint más esetekben. Magyar részről a vár átadásának hírét leírhatatlan felháborodás fogadta. A radikálisok a hadügyminisztert, Mészáros Lázárt vádolták, a parlament február 28-i viharos ülésén többségi határozatot hoztak, amely szerint minden eszéki tiszt becstelen, amíg a hazaárulás vádja alól nem tisztázza magát. Polgári-katonai vegyes hadbíróság elé idéztek minden tisztet. Kossuth intézkedett arról is, hogy a hivatalosan is feloszlatott zászlóaljak szétszóródott legénységét gyűjtsék össze. Mindez azon523
