Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben
nem is kért hozzájárulást. Február 6-án pedig a lázító beszédet tartókat rögtönítéló' bírósággal fenyegette meg. Batthyány Kázmér az utolsó pillanatban hagyta el a várat. A Nemegyei- sereggel való összeköttetés céljából Batinánál állomásozó baranyai és tolnai nemzetőrök Batthyány távozása után minden engedély nélkül letették fegyvereiket és elhagyták állásaikat, a Dárdánál és Bellyénél állomásozó baranyai nemzetőrök engedély nélkül hazatértek. A minden ellenőrzéstől megszabadult parancsnok, Eder arról is gondoskodott, hogy az ellenség ostrom-előkészületeit semmi se zavarja meg. Február 5-én általános lövetési tilalomról rendelkezett - az ágyúkból még a töltéseket is eltávolították. Kellő indoklásul sem a lőszerhiány, sem a tüzérek csekély száma, sem képzetlenségük nem szolgálhatott. A több száz ágyú kiszolgálásához mindössze 282 tüzér állt rendelkezésre. Tüzértörzstiszt egy sem volt, a 24 főtiszt helyett csak 9, s a nehéztüzérséget kezelni tudó személyzettel a vár egyáltalán nem rendelkezett. A meglévő állomány is teljes képzetlenségéről tett tanúbizonyságot a csepini csatában, illetve a külvárosok bombázásakor. Mindez azonban nem magyarázza azt, hogy még próbálkozásokat sem tettek arra, hogy az ellenség ütegállásainak kiépítését megakadályozzák, vagy legalább hátráltassák. A várőrség magyar tisztikarában ez nagy felháborodást váltott ki, miután Földváry beszédében pontosan az ellenkezőjét állította. Eder intézkedésében sokkal inkább a vár védelmének szabotálását kell látnunk. Az osztrák előkészületeket semmi sem zavarta. Windisch-Grátz a külvárosok gyors bevétele után Eszék várának gyors elfoglalását remélte. Trebersburg erejét elegendőnek vélte ahhoz, hogy a Dráva bal partján az ostromgyűrűt teljesen bezárja a vár körül. Trebersburg jelentései ezt nem igazolták. Gyalogos csapatainak kiképzettsége, felszereltsége gyenge, tüzérséggel alig rendelkezett, a lovasság hiánya pedig csak any- nyit tett lehetővé, hogy a Dráva jobb partján zárja szorosra az ost-romgyűrűt. Nugent a rendelkezésére álló gyalogságának egy részét, két század lovasságot és három üteget küldött az ostromló csapatok segítségére. Erre a gyors és főként demonstratív felvonulásra annál is inkább szükség volt, mert a jelentések arról számoltak be, hogy a várban egy Jelentős párt” a reguláris császári katonaságnak hajlandó átadni a várat, ,/x paraszt ruhás határőrökkel” azonban nem tárgyal. Nugent a gyors siker érdekében Johann Dreihann von Sulzberg ezredes csapatait Baranyavárról Bellyére és Dárdára rendelte, s ezzel bezárult a gyűrű Eszék körül. További segítséget azonban már nem tudott nyújtani az ostromló seregnek, mivel Dietrich csapatai Windisch-Grátz megsegítésére indultak. Az is nehezítette helyzetét, hogy nagy területet tartott megszállva, így serege szétaprózódott. A Verőcén állomásozó Philipp von Reiche ezredes kapott parancsot, hogy vonuljon a vár alá, akinek seregét további intézkedésekkel tizenhat századra kívánták növelni. Nugent ezzel egyidejűleg a tüzérségi erősítés demonstratív, gyors felvonultatását készítette elő az ingadozó várőrség befolyásolására. Egyben megtette az intézkedéseket annak érdekében is, hogy a vár átütő erejű lövetéséhez megfelelő nehéztüzérség álljon rendelkezésre. Megkezdődött a szükséges nehéztüzérség vár alá csoportosítása. Mamula 518
