Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben
lőne a falakon és a váró'rségnek tárgyalásokba kellene bocsátkoznia, akkor a várat feladhatják úgynevezett becsületes kapitulációval. Ez az ő értelmezésében azt jelentette, hogy az őrség a teljes tisztikarral fegyveresen kivonul a várból, és így az ország védelmében továbbra is részt vehet. Ennek feltételéül azt szabta, hogy a várparancsnokság fegyverszünetet köt, ami biztosítja az időt ahhoz, hogy a magyar kormány a várból futár által küldött kapitulációs okmányt ratifikálhassa. A Trebersburg által küldött felszólítást a haditanács rendelkezésére bocsátotta, feleségével együtt elhagyta az eszéki várat, Batinánál átkelt a Dunán Bács megyébe, majd Debrecenbe távozott. Batthyány Kázmér jóhiszeműen cselekedett. De joggal tehető fel a kérdés: helyes volt-e elhagynia ostrom idején Eszéket, amikor a hírek szerint 20 000 fős ellenséges sereg fogja körül s szervezi a vár lövetését, az őrség tisztikarának egy része megbízhatatlan, s feltételezhető, hogy a vár átadásán fáradoznak?! A kormánybiztos döntését csak az magyarázza, hogy meg volt győződve arról, hogy csakis személyes tekintélyével érheti el, hogy a kormány felmentő sereget küldjön. Bizonyosan nem hagyta volna el a várat, ha az őrség katonai vezetőiben nem bízik. Rácz Sándor őrnagyot jó katonának, lelkes és kitűnő parancsnoknak tartotta. Az általa irányított 36. zászlóalj az eszéki várőrségen belül mintazászlóaljjá vált, az Eszék környékén zajló csatározásokban is kitüntette magát. A dandárparancsnok is minden gyanú felett állt. Szüntelen rendelkezéseivel próbálta a várőrséget ütőképesebbé tenni. Az altiszteknek - a legénység kiképzése és irányítása érdekében - kétnaponta tartott eligazítást, állandó elméleti és gyakorlati kiképzést rendelt el, részletesen szabályozta a szolgálatot, és azt személyesen ellenőrizte. A várparancsnok, Eder Frigyes megbízhatóságában sem kételkedett a kormánybiztos. Batthyány minden jó szándéka ellenére hibát követett el, amikor a kapituláció lehetőségének bármilyen formáját fenntartotta. A vár feladását tárgyaló haditanácsokon az ő általa felvetett becsületes kapituláció és fegyverszünet-kötés fogalmát használták fel arra, hogy az ingadozó tiszteket meggyőzzék, a tisztek ellenvetéseit leszereljék. Trebersburg megadásra felszólító okmányának átadása kétértelmű helyzetet teremtett. A várőrség vezetői ezt úgy értelmezték, hogy a vár feladását maga Batthyány sem ellenzi. Bat- thyánynak magának is lehettek rossz érzései, mert távozásának okairól, a haditanács döntéséről írásbeli bizonylatot kért, amit magával vitt. A dandárparancsnok sem bízott sikeres visszatérésében, mert személyes értékeit Bat- thyánynéra bízta, hogy ne jusson a szerbek kezére. Az ostrom-előkészületek A kormánybiztos távozása az egész várőrséget lehangolta. Földváry az egész tisztikar előtt ismertette távozásának okait és hangsúlyozta, hogy a haditanács kérésére távozott. Az érvelés nem lehetett elég meggyőző, mert Földváry buzdító beszédet intézett a tisztikarhoz, melyben azt fejtegette, hogy a vár mindennel el van látva fél évre, 6 hónapig tudják tartani a 40 ezer fős ellenség ellen. A tisztikar jó hangulatát azzal is növelni kívánta, hogy január 30-a óta megszaporodtak az előléptetések, amihez - a kialakult helyzetben 516
