Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Rabár Ferenc: Az eszéki vár 1848-1849-ben
Batthyány és a magyar kormány erőfeszítései nyomán sikerült a vár új vezetését kialakítani. A kormánybiztos igyekezett az őrség létszámát is szaporítani. A Tolna megyében szerveződő' 41. honvédzászlóalj egy századát az eszéki felsővárosba rendelte, ezt az egységet megerősítette a Hunyadi-gyalogcsapat 6. századával. Az októbertől Pécsen szerveződő 36. honvéd zászlóalj Rácz Sándor őrnagy vezetésével szintén Eszékre vonult, az ott szolgáló teljes haderő így összesen 27 századból, 4450 főből állt. A nem csekély létszámú őrség képzettsége, felszereltsége, fegyverzete nem volt kielégítő. Batthyány a vár rugalmas védelmét tartotta célszerűnek, amely a Verőce megyében szerveződő ellenséges katonai csoportok támadó hadműveletekkel való felszámolását jelentette. Ezért október vége óta sürgette az OHB-t, hogy hadereje megerősítése érdekében lovasságot és legalább egy zászlóalj sorezredi katonaságot bocsássanak a rendelkezésére, kérését azonban nem teljesítették. A rendelkezésére álló csapatokkal így is sikereket ért el. November 13-án Vásárhelyi István százados vezetésével felvonuló két század Hunyadi-gyalogos Csepinnél és Vukánál megtámadta az ellenséges előőrsöket, 130 határőrezredi katonát fogságba ejtett. Az inkább csak morális jellegű győzelemnél fontosabb volt a Dráva-torkolat megtisztítása a horvát csapatoktól. November 15-én Batthyány 15 század katonaságával a Szarvas községben kiépített horvát állásokat rohammal bevette, a határőröket és önkénteseket megfutamította. A kormánybiztos ennek ellenére sem vált elbizakodottá. A Dráva-vidék biztosítását ezzel a gyenge sereggel nem tartotta keresztülvihetőnek. Közvetlen feladatát, az eszéki vár biztosítását teljesítette, ezért kérte, hogy más fontos helyre vezényeljék. Kívánságát Kossuth nem teljesítette, mivel tudatában volt annak, hogy a kormánybiztos milyen fontos szerepet játszik Eszék védelmében. Az eszéki vár helyzete 1848 decemberében A hadiesemények december folyamán az eszéki várőrség jelentős meggyengítését vonták maguk után. Kossuth Lajos december 14-én az eszéki várőrség legnagyobb létszámú reguláris erejét, a 16. Zanini gyalogezred nyolc századát sürgető paranccsal Pestre rendelte, s helyére a Tolna megyei, fegyvertelen, gyakorlatlan és minden alapvető felszerelést nélkülöző 41. honvédzászlóaljat irányította. Az eszéki vár reguláris erejét már csak a 60. Wasa és a 2. Sándor gyalogezredek két-két százada alkotta. Batthyánynak sikerült megakadályoznia, hogy ezeket a csapatokat is kivonják fennhatósága alól. Megfelelő és megbízható tisztikarral a vár még mindig nem rendelkezett. Batthyány - minden erőfeszítése dacára - december 15-én a vár kimondottan válságos helyzetéről ír. Bár közvetlen bizonyítékokkal nem rendelkezett, közvetett jelekből a tisztikar egy részénél még az összeesküvés gyanúját sem zárta ki. A tisztikarban kibontakozó újabb válsághullám meggyőzhette arról Kossuthot, hogy a kormánybiztos félelmei nem voltak alaptalanok. Ferenc József trónra kerülése után az OHB a Hadügyminisztérium útján felszólította az 508
