Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
VhK&tK HOFLE ATTILA * A rét Nem rejt el hősi halottakat a rét Nem fogad be nagy eszméket még Csak lesi a bús-bogarak fürge táncát. < Kik tudják, hogy ez már a vég Várják azt, ami eljött már rég. Olyan börtönben élek, melynek kapui nyitva állnak, és csalogat kívülről a napsugár, De én jobban szeretem bús celláimat, és megmaradok sötét rácsaimnál. Kisgyerek és aggastyán lelkem keresi mit senki nem lel, szégyelli amit nem kell, s elveszti mit senki nem veszt és megnyeri mit senki nem nyer. Az ég szürke fátyla leereszkedett már közénk egyetlen arcát mutatja csüpán a lét. Homályosan látom a csúf álarcok éles képét, mik a sötétségből néha-néha előbukkannak még. Az idő Gyenge szárnyaival az idő gyorsan csapkod és hűs fuvallata simogatja arcomat. De hirtelen egy csúf karvaly hatalmas szárnyaival ledönt és szemembe gúnyosan kacag:- Nekem úgyis minden időtlen és végtelen...
