Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
JÓNÁS TAMÁS Szeretkezéseik í. Lassan pislant édesapám. Ebből látom, részeg-e már. És amikor részeg, mindig anyámra ugor. S míg kúrelnek, a kicsi gyerekek a konyhakövön törik az üvegeket. S aztán nézzük anyánk szép derekát, hogy takarít, hogy főz vacsorát. Este ketyeg kint. Mindjárt robban a Hold. , Már szaga van, ne szagold! 2. szaladj a boltba, hozz cigit és sörért el kéne menned a távolabbiig vehetsz csokit és jó. volna ha telne még szódabikarbóna futottam jöttem lihegőn dobbant a szívem a faredőny le volt eresztve belestem egy résen anyám apám mellől szállt ki az ágyból fehéren és küldtek megint és megint mentem kurva kurva suttogtam meredten és jó voltam akkor hiszen így álltam bosszút: sokára jöttem meg és kedvesen A Dunánál A szemközti ház mögött folyik a Duna. Egy vállán Pest és a másikon Buda. Éjszaka a hídon, hogyha lassan, át-, átmegyünk, láthatjuk a gyöngyös homlokát. A partokon az este nagy szoknyában ül, mulatozást hallgat, csillagot örül. A Gellérthegynek dűl. A szemközti ház mögött folyik a Duna. A mi lakásunkból nem látni oda. Kiáltozás, füst és riasztó, ha szól, visszahúzzuk fejünket a nyitott ablakból, így folyik a Duna, át kis poklokon, bölcsen-e vagy félve? - csendesen oson. Mocsok tajtékzik a habokon. A szemközti ház mögött folyik a Duna. Igazi csoda. Egyszer csak megárad, majd csak megdagad. Rab.a folyó, s partjain sincs senki szabad. Fecseg pedig, fecseg - senki se figyel. Csak a felhős ég törődik az ügyeivel. Bele-, belevizel. A szemközti ház mögött folyik a Duna. Csúnya. A Szabadság híd alatt köhög, sóhajtozik. Hallom esténként mély, kehes sóhajait. Zokogva vet partra döglött halakat, átkozódik, köpköd, megáll, megszalad. Kéjenc módon kotorászik Buda s Pest alatt.
