Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Gál József: "Az illusztráció - kisérőzene"

volt, én meg már az első évben grafikára jártam. De grafikatanáromat Csanády Andrást 56-os „dolgai” miatt kirúgták a Főiskoláról. így kerültem Metti bácsihoz. Mivel addig nagyon keveset festettem, mi tagadás - nagy izgalommal készültem a találkozóra. Rövid idő alatt kiderült, hogy Kmetty pedagógusnak is nagyszerű. Akkor már idős ember volt, 70 éves. De nem elsősorban a kora miatt távozott a Főiskoláról, hanem azért, mert nem értett egyet azzal az akkor meghonosított gyakorlattal, hogy a hallgatók vegyék föl a tanárszakot is. Az volt a véleménye, hogy egy országnak el kell tudni tartani egy művészképzőt. Rajztanárokat úgyis képeztek a pedagógiai főiskolák. Kmetty számomra azért volt meghatározó, mert olyan tapintattal, olyan kollegialitással foglalkozott velünk - mindegy, hogy milyen képességű volt a hallgató - ami előtt csak lehajolni tudok.

Tőlük én annyi töltést kaptam a pályakezdésemhez, amennyire szükségem volt. Ezt követően persze jöttek új tanárok is, ők azonban alig hagytak nyomot bennem.- Hogyan kerültél kapcsolatba”az illusztrálással'?- Kondor Béla tanulmányainak befejeztével is vissza-visszajárt a Főiskolára. Egyik alkalommal elhozta magával a költő Nagy Lászlót, aki akkor az Elet és Irodalom képszerkesztője volt. Mondanom sem kell, akkoriban más jellegű volt az ÉS. Gyakran jelentek meg benne elbeszélések, olyan irodalmi alkotások, amelyeket illusztrációk színesítettek. Nagy László néhányunktól kért rajzokat, ezek megjelentek. Ezt követően pedig - valószínű elégedett volt a munkámmal - több-kevesebb rendszerességgel adott megbízást. Ez nagyon jó gyakorlat volt egy pályakezdő számára. Jó azért, mert különböző szerzők, különböző stílusú történeteihez kellett rajzokat készíteni. Jó azért is, mert a kiadók lassan megismerték az ember nevét, ezáltal kialakultak és bővültek kapcsolatai.

Egyébként is a 60-as évek a magyar könyvkiadás nagy korszaka volt. Olyan alkotások láttak napvilágot, amelyeknek már régen meg ,kellett” volna jelennie, de a politikai viszonyok nem tették lehetővé a hazai kiadást. Egyre- másra jelentek meg addig hallgatásra ítélt magyar írók és költők munkái is. Érdekes előrejelzést jelentett a Nagyvilág. Ha a Nagyvilág jeles nyugati írótól közölt valamit, várható volt, hogy rövidesen valamelyik munkáját ki fogják adni.

Az igaz, hogy ez a korszak még nem jelentette nyomdatechnikailag a csúcspontot, de már jó minőségben lehetett könyveket készíteni. (Annál szomorúbb, hogy napjaink magas szintű nyomdatechnikájával mennyi rossz könyv jelenik meg!)- A 60-as évek közepétől a 90-es évekig évi 4-5, néha 8-10 könyvet is illusztráltál évente. Bizonyára megfogalmaztad magadnak milyen a jó illusztráció!- Egy kis kitérővel kezdem a választ. Szerencsés voltam, mert fiatal koromban el tudtam menni olyan fontos helyekre, amelyek az emberiség kultúrája szempontjából meghatározóak voltak. Ezeken a helyeken eredetiben is láthattam fontos emlékeket, műveket. így például a 60-as évek második felében az egyik első „expresszes” csoporttal fiatal építészek és képzőművészek társaságában eljuthattam Egyiptomba. Egyiptom döbbentett rá, hogy a múzeum minden jó szándéka ellenére szinte „megöli” a műalkotásokat azáltal,

482