Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

róla, hogy látná a valóságot. 1949-ben nem így szervezték a kollektív gazdaságot. Dicsérte, hogy ilyen realista művet még nem alkottak... Azt a negatívumot, ami a regényben jön, még a III. kötetben tovább fokozza. AIII. kötet olyan tényeket sugalmaz, hogy még tovább feszítse a vonalat, ami a II. kötetben volt. Itt többről van szó, mint eltévelyedett liberalizmusról, itt valóban a Párttal való szembenállásról van szó. Es ezt az ellenállást Földes szervezi is, hogy ilyen véleményezést ad a könyvről. Felkeresi vidéki barátait, Párttagokat és nem Párttagokat. Ez már frakció szervezésére mutat, az irodalmi és Pártegységnek megbontására mutat... Itt már arról van szó, és nem egy olyan irányú végkifejlődésről, hogy 1955 május 15-tól jutott ide, hanem látszik, hogy 1956-ig eljutott oda, hogy az egész Párt politikáját kétségbe vonja, a Központi Vezetőséggel szemben bizalmatlan és csak annyiban tért el, amennyiben... a harc hatása alatt meg kellett hátrálnia... Nem véletlen, hanem nagyon tudatos irányról, a frakciózás irányáról van szó. Földes elvtárs megkísérelte, hogy az alapszervezeten belül is érvényesítse koncepcióját, amikor felvetette, hogy valóban jogosan van-e bíróság előtt Páskándi, vajon nem elfogultan jutottak-e Páskándival oda, ahova jutottak. Ha nem utasítjuk erélyesen az alapszervezeten belül vissza, akkor ha ez érvényesül, ez már egy egész Pártfrakció. így kell vizsgálni ezeket a kérdéseket. Sajátságos, hogy Marosvásárhelyen van és fontosnak tartja, hogy a Jár vitában is ellenséges álláspontot érvényesítsen. Nem hiszem, hogy ne lett volna tisztában a Párt szabályzatával, mely körvonalazza a Párttagok jogait, kötelezettségeit... a lenini tanítás leszögezi, hogy határozat előtt mindenkinek joga van vélemény- mondásra. A XX. Kongresszus, a Központi Vezetőség határozatát vita nélkül végre kell hajtani. Ő ezen túltette magát... ő nagyon jól ismeri a Pártszabályzatot és jól ismeri a lenini tanítást a Pártfegyelemről. Aki ennek ellenére kutyába veszi és már tudatosan, ennek eredménye, hogy szembekerül a Párttal. Ezt a szembekerülést főként irodalmi vonalon kivitte a Párton kívüli írók közé is. Nem igaz, hogy csak a fiatalokra volt rossz hatással, az idősekre is. Nem véletlen, hogy Horváth István is megbicsaklott és olyan súlyos szankciót adtunk, de közvetve vagy közvetlenül szintén negatív és pesszimista hatással volt Szabédire is. Elsősorban az elvtelen viszonyulása Szabédi lángeszéhez. Szabédi olyan elveket fejtett ki, ami nem a miénk, lásd a Prisley-ről folytatott vitát. Mindezek alapján én úgy hiszem, hogy mindenki Pártos és emberi felelősségének a maximumával szólalt fel. Az elvtársak Marosvásárhelyről Földesnek néhány beszélgetésével kapcsolatban, amit itt elmondtak, valószínű, hogy ezek nem légből kapottak. Semmi kétségünk nem lehet arról, hogy el ne fogadnánk Sütő András kijelentéseit. A legnagyobb komolysággal kell fogadnunk és mindez együttvéve arra kell késztessen, hogy a mély meggyőződés tudatával csatlakozzunk az alapszervezet bürójának a jelentéséhez és mondjuk ki, hogy valóban nincs mit keresnie Földesnek a Pártban. Hogy mennyire számíthatunk Földesre, az elsősorban rajta múlik, hogyan tud ő ennek a kritikának hatása alatt egy komoly önkritikát alkalmazni, hogy ne veszítse el a Párt sem őt, sem ő a Pártot.”

Ez már a gyűlés utolsó része volt, a „döntő súlyú” személyek követték egymást a felszólalásban: Nagy István után Mihai Beniuc is elmondta a véleményét - az ő szavait a román nyelven jegyzett, kiegészítő jegyzőkönyv rögzítette -, majd Kovács György következett, aki a Nagy Istvánéhoz hasonló

470