Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959

mértékkel, voltak köztünk olyanok, akik nem látták meg Földes hibáit összefüggésükben és nem adták meg azt a minősítést, amelyek elkerülhetetlenül megmutatkoztak a mai ülésünkön. Sok szó esett arról, hogy Földes milyen mértékben hibás a fiatal írók hibás nézeteiért... El kell mondanunk azt is, hogy Földes László szerkesztői munkájában sokszor szállt szembe a fiatal írók hibás nézeteivel és igyekezett őket a helyes útra irányítani. Azonban az a tény, hogy az 1957-es esztendőben a hazai költészetünkben teljes mértékben pangott a kommunista líra, egy esztendőn át alig jelent meg olyan vers, amely nyíltan és kétértelműség nélkül, a leghatározottabban a pártosság kérdését képviselte, a Szovjetunióval való barátság kérdését szolgálta volna, amely a Párt vezető szerepét a szocializmus építésében énekelte volna meg. Ebben az 1957-es esztendőt jellemző évben Földes Lászlónak, mint kritikusnak, mint főszerkesztőnek komoly része van. Ha nyíltan és határozottan, tekintélye alapján, kritikai szavával, a tekintélye vonalán mindent megtett volna fő- szerkesztői tevékenységében... egészen biztos, hogy meglettek volna az eredményei és ez esztendei irodalmunkról nem azt kellene megállapítanunk, hogy kommunista költészetünk terén bizony gyengén dolgoztunk. A mindenkire kötelező Pártfegyelem kérdéséről, ahogy Gáli Ernő elvtárs mondta. Emlékezhetünk arra, hogy voltunk néhányan, akiknek problémái voltak 1956 szeptemberében. Azonban a magyarországi ellenforradalom pillanatától kezdve a Párt segítségével, sokszor a párt nagyon szigorú szavára, idejében felismertük a kötelességünket, a pártos kommunista toliforgatói kötelességet, és írói tekintetben, újságírói tevékenységben azok közül is, akik problémákkal vajúdtak 1956 szeptemberében, állást foglaltak és a Párt mellé álltak, akkor, amikor erre szükség volt. Könnyű fegyelmezett párttagnak lenni, amikor könnyű a helyzet, amikor a pártfegyelem nem követel nagy áldozatokat. Köny- nyű volt fegyelmezettnek lenni, amikor ez a fegyelem a szorgalmas munkát jelentette, vagy az üléseken való részvételt. A Pártfegyelem lényege az, hogy... Magyarországon 1956-ban abban a pillanatban, amikor a kommunisták sok helyen elszigetelten, a pártvezetés irányítása nélkül kellett helytálljanak és sok ezer és tízezer kommunista helytállóit a saját kommunista lelkiismeretére hallgatva, minden alapszervezeti büróirányítás nélkül, sokkal nagyobb erkölcsi tett volt, mint a rendes hétköznapokon való mindennapi munka. Földes Lászlónál a Pártfegyelem elleni vétség olyan szakaszban történt, amikor a Pártnak a legnagyobb szüksége volt az ideológiai arcvonalon... Mindezek alapján és mindazok alapján, amiket a büró jelentése elénk bocsátott és amelyek elhangzottak, helyesnek tartom és elfogadom, hozzátéve azt, hogy kötelességünk - különösen a magyar fiatal íróknak -, hogy jóllehet már két évvel ezelőtt elvégeztük az önbírálatot alaposan, és utána munkánkkal is bizonyítottuk, hogy önbírálatunk őszinte volt, ne hagyjuk ki az alkalmat, hogy újra végiggondoljuk azokat az elkövetett hibákat, amelyek mireánk is jellemzőek voltak, s amelyek a Párt munkáját megnehezítették az ideológiai arcvonalon, amikor a legnagyobb szükség volt ránk.”

Földes kiadói tevékenységének közeli tanújaként Kacsó Sándor - a jegyzőkönyvben „Kacsóh”-nak jegyezve - folytatta a fegyelmi ügy vitáját, mint olyan tekintélyes személyiség, aki maga is megélte hasonló „fegyelmi ügyként” a pártból való kizárást, majd később a visszavételt:

Jíacsóh Sándor Bizonyos szubjektivitással kell kezdenem, mert az ügy458