Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Szabó Gyula: BUÉK-1959
- Nálunk a kulákok is a svaromléniába vannak állítva! - s elégedetten vág a szemével. De nem azért, hogy belénőjenek a szocializmusba, hát hogy belé- csökjenek! - oszlatja el az esetleges félreértést, s betessékeli Gidó Jancsit az első szobába.” „Gáli Emő\ Rendkívül súlyos és fájdalmas ügyet tárgyalunk. Súlyos, mert a büró jelentésében felsorolt hibák egytől-egyig rendkívül súlyosak, fájdalmas azért, mert ezeket a súlyos hibákat olyan ember követte el, akinek szellemi képességét senki sem vonta kétségbe, s aki hosszú időn át élvezte a Párt bizalmát. Nyilvánvaló, hogy senkinek sem öröm, hogy egy ilyen elvtárs ilyen hibákat követett el. Ami a jelentésben első pillanatban megragadja a figyelmet talán az, hogy egyrészt ezek a hibák, amiket felsoroltak, bizonyos rendszert alkotnak, összefüggnek egymással. Nem innen-onnan kiragadott hibák, melyek összefüggő láncolatot képeznek. Olyan hibák, melyek mennyiségükben is tekintélyesek, minőségi fejlődésbe csapnak át. Éppen ezért helyes volt a megállapítás, mikor a Párt Földesnél elhajlásról beszélt. Azonosítom magam a jelentéssel, hogy ezek a hibák sorozatosak, gyökerük abban keresendő, hogy Földes elhajlott és szembekerült a Párt politikájával. Felmerül a kérdés, hogy lehetséges ez, hogyan volt lehetséges, hogy Földes, ilyen képzett ember eltávolodhatott a marxizmustól. Az érdekel bennünket, hogy melyek azok a tételek, amelyekkel Földes szembefordul? Az előttem szólók beszéltek már arról, hogy Földes szabad teret engedett a Párt politikájától idegen nézeteknek. Beszéltek már arról, hogy a dogmatizmus elleni harc címén Földes szabad teret engedett a Párt politikájától idegen ellenséges befolyású nézeteknek. Nyilvánvaló, hogy Földes, aki hosszú éveken keresztül tanította a marxizmust, semmibe vette azt. Földes, amikor a nemzetközi munkásmozgalom jelszavát hangoztatta, teret engedett saját tevékenységének és hosszú időn át a kétfrontos harc jelszavát hangoztatta. Az idealista, burzsoá revizionista felfogásnak engedett teret. Hajlamos volt arra, hogy azonosítsa magát a XX. Kongresszus által feltártakkal és figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az imperializmus még mindig létezik és ez lefegyverezte őt. Süket és vak volt a tényleges polgári áramlatokkal szemben... Hosszabb ideje foglalkozom az értelmiség kérdésével, volt alkalmam ezeknek a tanulmányoknak során vizsgálni, hogy bizonyos periódusban az értelmiség hogyan kerül szembe a Párt irányvonalával. Földes esetében az értelmiségi kispolgári individualista esetével állunk szembe. Nagyon egyszerű tényre hívom fel a figyelmet: nincs kétféle fegyelem a Pártban, a vezetőkre külön és az egyszerű tagokra más. Földes az általános fegyelmet nem tartotta magára nézve érvényesnek, ez nyilvánul meg abban a hibás Pártellenes irodalompolitikában, amelyet folytatott. Huszár elvtárs egy egyszerű munkás szavait idézte és Földes esetére vonatkoztatta: Ha egy ujja valakinek valamilyen pkból elüszkösödik, akkor engedje inkább levágni, hogy megmentse a kezét. Én teljes mértékben egyetértek a jelentéssel, azonosítom magamat a büró határozatával, hogy Földest záiják ki a Pártból.” A hozzászólók sorában Gáli Ernő után Bodor Pál következett, aki az UTUNK-nál dolgozó fiatal nemzedék egyik ügybuzgó tagja volt. Jiodor Pál: ...nem lehet azt mondani, hogy az alapszervezet és az elvtársak nem próbáltak meg mindent, hogy Földest hozzásegítsék, hogy megtalálja önmagát. Meg kell mondanom, hogy ez nem mindenkire vonatkozik egyforma 457
