Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Chak István: "Lelkekkel festek..."

CHAK ISTVÁN

,telkekkel festek...”

BEMUTATÓ ELŐTTI BESZÉLGETÉS BAGÓ BERTALAN RENDEZŐVEL- Az a kósza hír járja színházad berkeiben, hogy hamarosan lila köd ereszkedik a Hevesi színpadára. A jól értesültek eme nemkívánatos eseményt neveddel hozzák összefüggésbe. Igaz-e a hír? Lesz-e köd, vagy csak lila? Vagy csak ugratás az egész?- Én nem tudom, nem nagyon hallottam ezt, megmondom ó-szintén, de se köd, s azt hiszem, lila köd se lesz benne. Feltehetőleg azt feltételezik, hogy jött egy fiatalember ide, aki csak lila avantgarde dolgokat tud csinálni, és semmi olyat, ami fontosabb meg mélyebb. A másik pedig az: én tudom, van egy félelem - nem irántam, hanem a kortársaimból fakadóan -, ha valaki fiatal ember, akkor csak ilyeneket tudnak róla gondolni. Ez elég szomorú, sajnos, de hát ezt „vívták ki” a kortársaim.- Azért is gondoltam ezt megkérdezni, mert - bár Szinetár Miklós osztályában végeztél - Ruszt-tanítványnak tartanak. S gondolom, vele asszociálva...- Ruszt lila? Szerintem egyáltalán nem lila rendező. Én nem azt csinálom amit a Jóska, természetesen, de azt tudni kell, én tőle tanultam nagyon sok mindent. Én huszonhárom évesen végeztem a főiskolán, s huszonhárom évesen még nem nő be az ember feje lágya annyira... Én nagyon sok mindent tanultam Szinetár Miklóstól, ez így igaz, de a következő lépcsőfok az, hogy találkoztam Ruszt Józseffel még a Nemzeti Színházban, a Független Színpadon, stb... stb. Tulajdonképpen ő adta meg a gyökérnek a törzsét, amiből szárba szökkentem. Én most nem akarnék róla beszélni, de szerintem nem lila az ilyen. A másik: szerettem volna egy populárisabb művet csinálni - a Cyranót - pont azért, hogy lássák, nem csak olyanok vannak. Szerintem sokkal fontosabb, hogyan csinál meg valamit az ember, mit hangsúlyoz benne. Olyan előadásokat kell csinálni, amiben minden réteg megvan. Tehát a legegyszerűbb néző is - ha ezt nem érzik pejoratívnak -, aki csak szórakozni akar, aki csak valami felső síkon akar eljutni valahova, az is megkapja a maga örömét, s ha mélyebben gondolna bele, azt a réteget is megkaphassa. Olyan legyen, mint a rakott palacsinta. Én azt szeretem, ha nézik az előadásaimat s nem polgárpukkasztónak tartanak. Ez nagyon fontos! Hál’ Isten, eddig mindig nézték és szerették, amit csináltam.- Egy korábbi beszélgetésünkkor valami ilyesmit mondtál: a nézőt érzelmein keresztül megfogva tudjuk rákényszeríteni arra, hogy gondolkozzon...-Igen. Én úgy gondolom, ez az új tendencia, ellentétben azokkal a színházi

442