Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Ferenczy Erika: Forradalmi etüd/ök

akkori politikusok fogadták az ország minden részéből odaözönló' küldöttségeket. Egy hosszú, téglalap alakú asztalnál ültek, középen Nagy Imre. Sok arcra nem emlékszem, arra viszont határozottan igen, hogy Tildy Zoltán ült Nagy Imre mellett és Erdei Ferenc, és: - Kádár János. Tény, hogy ő egész idő' alatt nem szólalt meg. Óriási hangzavar volt a teremben, rengetegen igyekeztek egymást túlkiabálni, és az volt a benyomásom, hogy a Győrből érkezett küldöttek viselkedtek a leghangosabban. Már itt felmerült Szigethy Attilának az a terve, ha nem tévedek, hogy valamiféle nyugat-magyarországi, mind a Varsói Szerződéstől, mind a szovjetektől, mind bármiféle politikai alakulattól mentes köztársaságot alakítson, demokratikus kormánnyal. Nagy Imre óvatosságra intett akkor. Higgadtságról tanúságot tévő információi nem arattak osztatlan sikert az ott lévők körében. Elsősorban a győriek protestáltak. A légkör nem volt valami békés. Ez is mutatja egy kicsit az én számomra, hogy mennyire spontán, alulról jövő forradalmi megmozdulás volt az egész 1956-os felkelés. És Nagy Imre történelmi érdeme abban áll, hogy ő egyre inkább elfogadta és képviselte mindazt, amit a nép a nemzeti függetlenség kérdésében követelt.

Én ugyan nem szólaltam fel, de óriási érdeklődéssel figyeltem az ott történteket. Aztán a kormánytagok fölálltak, és közénk vegyültek beszélgetni, vitatkozni. Odajött hozzám Erdei Ferenc, mert őt ismertem fiatal újságíró koromból, meg is lepődtem, hogy emlékezett rám. A szolnoki forradalmi eseményekről érdeklődött, és arról beszélt, hogy szeretnék feléleszteni a Nemzeti Parasztpártot. No, erre én nem nagyon nyilatkoztam, mert tulajdonképpen én a Nemzeti Parasztpártot a korábbi politikai szereplése és a kommunistákkal való szorosabb koalíciós kötése alapján nemigen tartottam túl nemzetinek, és még kevésbé alkalmasnak arra, hogy egy nemzeti forradalom utáni kibontakozásban a vezető politikai erők közé tartozzék Magyarországon. Ami pedig Erdei Ferenc személyét illeti, ő a Rákosi-éra legrosszabb éveiben, nemzeti parasztpárti létére vállalta a belügyminiszter- séget.

Tény, hogy később az ellenem felhozott vádak között az egyik legfontosabbként szerepelt ez a budapesti repülőút, és az, hogy én az egyetemi diákságot, de közvetve Szolnok megye népét Nagy Imre támogatására szólítottam föl.

Két nappal budapesti utam után, azt hiszem október 30-án vagy 31-én az egyetemi dolgozószobámban felkeresett Dancsi József, a Forradalmi Tanács elnöke, és elmondta, hogy percekkel ezelőtt a Megyei Tanács K-vonalán felhívta őt Nagy Imre, és név szerint engem keresett. Úgy látszik, hogy vagy a Parlamentben, vagy még a Légierők Parancsnokságán azért regiszterbe vehették, hogy kik jártak akkor ott a kormánynál és Nagy Imrénél. így eshetett meg, hogy ő engem név szerint keresett. Nagy Imre azt mondta Dancsi Józsefnek, szeretné, ha egy kérését tolmácsolná nekem. Elmondta, hogy őt igen aggasztja az, hogy az egész országban mindössze két olyan rádióadó van, amely olyan hatókörben képes sugározni, hogy az Európa-szerte fogható legyen. Ezek közül egyik a szolnoki. Én azt hiszem, megemlítette, hogy a másik a balatonszabadi, de ebben nem vagyok egészen biztos. Dancsi Józsefen keresztül arra kért engem, mint az egyetem vezetőjét, hogy minden körülmények között biztosítsam, hogy a szolnoki rádióadó az ő kormányának

438