Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Molnár Zsolt: Egyről kettőre (vers)
MOLNÁR ZSOLT Egyről kettőre Ott Hunyorgok egyik pillanatról a másikra. Elfelejtettem megcsókolni a földet. Vízszintesen maradtam, mint egy lázmérő. Legyél ott. A jelen idő meglágyítja a földet, nincs mielőtt én mindig-miután szoktam gondolkodni Rezdül a levél - színe-fonákja megremeg. Ráültél a szívemre: fogd meg a kezemet. Veled Temetem a tengert. Elsüllyedt bennem. Egyszer elragadt az árja. Mégis hazataláltam. Benned. Kitörök a szorításból? Hol a megnyugvás? Ki ad kegyelmet? Nem mondok le magunkról. Elmaradhatatlan leszek. Elmegyek hozzád. ? sok mindent tudok keveset érek megmaradok magamnak Minek? Magyarázkodjam? Minek? Ha meghallgatnak - úgy tökéletes. A gályarabok csontja amúgy is elporladt. Elment a hajó, elszállt a zene is - a színek kifakultak. Rozinantém nyerge lukas. Gyere, mesélj, mikor esik júniusban a HÓ! 432
