Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Az ukrán kérdés
A Péter cár utáni össznemzeti kultúrában e két „szint” nem volt hasonlóan fejlett. A népi gyökerekből táplálkozó „alsó szint”0 igen kevéssé felelt meg az orosz etnológiai típus konkrét vonásainak, ezért rosszul teljesítette a feladatát. Ennek következtében egy „népfi” csak úgy sajátíthatta el ezt a kultúrát, ha teljesen (vagy, jobb esetben, majdnem teljesen) jellegtelenné válik, elfojt magában és elveszít bizonyos, a „nép” szempontjából igen lényeges vonásokat. A szellemi élet magasabb szintjén működő össznemzeti kultúra viszont - ellentétben az „alsóval” - legalábbis volt olyan fejlett, hogy teljes mértékben kielégítse az orosz értelmiség szükségleteit. Most képzeljük el, mi történnék Ukrajnában, ha ezt az össznemzeti kultúrát felváltanánk az újonnan létrehozott, sajátos ukrán kultúrával, melynek semmi köze a korábbi összoroszhoz. Az ukrán lakosságnak „választania” kell e két kultúra között. Ha az új ukrán kultúrának sikerül hozzá igazítania „alsó szintjét” a konkrét etnográfiai alapokhoz, a néptömegek nyilvánvalóan ezt az új ukrán kultúrát fogják választani, mert, mint már fentebb mondottuk, a korábbi össznemzeti kultúrában ez a népi elkötelezettségű vonulat igen fejletlen volt és nagyon rosszul alkalmazkodott a nép egyéni vonásaihoz. De hogy ezt az új ukrán kultúrát ne csak a népi rétegek vallják magukénak, hanem a művelt elit, a legképzettebb értelmiség is, szükséges, hogy e kultúra „felső szintje” jobban megfeleljen a művelt ukrán értelmiség magasabb rendű szellemi igényeinek, mint a korábbi, össznemzeti kultúra hasonló szintje. Ellenkező esetben az ukrán értelmiség (vagyis a minőségi, képzett, a kulturális alkotó munka szempontjából legértékesebb értelmiség) túlnyomó többségében az össznemzeti kultúrát választja, s az önálló ukrán kultúra kénytelen lesz nélkülözni az ukrán nép legértékesebb része közreműködését, ez pedig el- korcsosulását és pusztulását jelentené. Ha elfogulatlanul mérlegeljük az esélyeket, arra a következtetésre jutunk, hogy amennyire elképzelhető és valószínűsíthető, hogy az új ukrán kultúra eleget tesz egyik feladatának és népi alapokra helyezi a kultúra „alsó szintjét”, annyira valószínűtlen, hogy ez a kultúra valamiképp boldogul a másik feladatával is - létrehoz egy új „felső szintet”, amely inkább megfelel az értelmiség igényeinek, mint a korábbi, össznemzeti kultúra „felső szintje”. Az új ukrán kultúra nem lehet sikeres vetélytársa a magasabb rendű szellemi igények kielégítésében az össznemzeti kultúrának. Mindenekelőtt nem mondhat a magáénak olyan gazdag hagyományt, mint az össznemzeti kultúra. Pedig ilyen hagyomány birtokában, ebből kiindulva sokkal könnyebb magasabb rendű szellemi értékeket létrehozni - még akkor is, ha teljesen új értékekről van szó. A magasabb rendű kulturális értékek teremtése szempontjából kapitális jelentősége van az alkotók minőségi kiválasztódásának. Ezért az elit kultúra fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy a lehető legnagyobb legyen az az etnikai 5 5 Félreértések elkerülése végett sietünk előrebocsátani, hogy a /első” és „alsó szint” kifejezéseket nem tekintjük értékelő jellegűeknek. Nemcsak, hogy nem akarjuk itt eldönteni azt a kérdést, hogy melyik szint „értékesebb”, hanem egyszerűen elutasítjuk magát a kérdés létjogosultságát. A /első” és „alsó szint” szóképek nem a kultúra fejlettségének és értékének különböző fokozatait fejezik ki, csak a kultúra két különböző funkcióját jelölik. Az érték és a fejlettség nem e funkcióktól, hanem az alkotó adottságaitól függ, egyáltalán nem befolyásolja az, hogy ez a bizonyos alkotó a kultúra /első” vagy „alsó szintjén” tevékenykedik. Kolcov költészete esztétikailag sokkal értékesebb, mint Benyegyiktové, noha Kolcov a kultúra „alsó”, Benyegyiktov pedig /első” szintjén helyezhető el... 367
