Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló 1895-1932
pedig az ugyanott levő tanyáján - mivel több barátjával beszélgetésben találták - gyanúba vették, és a helyszínen agyonlőtték. Mondom, az ilyen hírek, meg a kemény példa, amiről hallaniuk kellett, szomorította el őket. Hiába vitték nekik a hozzátartozóik az ebédet meg a vacsorát, ott volt a rájuk vigyázó sok vöröskatona, s miattuk még egymáshoz szólni se lehetett. Meg az ajtótól hat lépésnyire rajok ásítozó gépfegyver... Meg a lassan múló idő, nem jönnek még, mikor jönnek már: legyen, ami lesz, csak ez a szörnyű bizonytalanság érjen véget... De nemcsak rájok szegényekre, de másra is, rám is szörnyű hatással volt ez a kínlódás, hiszen naponta többször is megfordultam a községházán, s mindent láttam és hallottam. Az összefogdosott s hering módjára a tanácsterembe gyömöszölt gazdák - mintegy ötvenen - már harmadik napja várták a forradalmi törvényszék kiszállását Kecskemétről. Szombaton délután ismét egy csapat vöröskatona érkezett, s nyomban utánok kocsin a forradalmi törvényszék három tagja is (egy katonai parancsnok, a hadnagy, valami Vass nevű s egy Varga nevű egyén). Megkezdődött és egész éjjel tartott a kihallgatás, fenyegetéssel és pofozással tarkítva. Sőt még a fegyvert is ráfogta Varga ^elvtárs” a vastagnyakú Marosi Józsefre, mikor ez nem a szája íze szerént felelt. - Tudod-e, kutya burzsuj, hogy ez ót emberen is keresztülmegy!-------------------------L együnk tisztában a bűnükkel: Kecskemétről indult ki a botor terv, hogy a Szentkirályi pusztától Orgoványig, mintegy 60 kilométeres félkörben, fogjanak fegyvert, s egy bizonyos éjjelen induljanak Kecskemét ellen, ott majd lefegyvérzik a vörös őrséget, elzavarják a szabóinasokból és kőmíveslegényekből álló (azt mondják, valami Vince nevű kőmíves a leghatalmasabb köztük) direktóriumot, és visszaállítják a régi rendet. Szép és hazafias, de szerencsétlen gondolat volt az egész, hiszen Kecskeméten lehetett akkor 4-10 ezer főnyi vörös katonaság - ma 30-40 000! főnyi, roppant szigorú szubordináció alatt álló szervezett csapat (mert ők is belátták már, hogy a katonai erőt nem lehet ám Jiérem alássan”-nal igazgatni). Hogyan gondolták, hogy egy fegyveres, szervezett ördög ellen induljon a bátyámuramékból álló, rossz flintákkal-mikkel felszerelt gyülekezet, akik közül 100 ekkor, 100 meg amakkor ért volna a helyszínre, a Mannlicherek elébe?-------------------------V asárnap reggelig tartott a tortúra, melynek eredménye az lett, hogy a vádlottak egy részét hazabocsátották, mintegy 20 kemény magyart pedig - mint súlyos politikai vádlottat - fogva tartottak. E derék magyarok nevei a következők: ifj. Király Gábor, legifj. Király Gábor, Tóth Ambrus, Tóth Imre, Kis Károly Imre, Nagy Király Imre, id. Király Sándor, Baski László, Baski Lajos, Bócsai Imre, ifj. Gellért Imre, Olasz Sándor, Tekes Ferenc, Marosi József, Farkas Imre, Király Pál, Kullai János. Szombat éjjel Czirok Imre „elvtárs” a kisbíróval járta a határt, s dobszó által hívta össze a férfilakosságot - vasárnap reggel 8 órára. A nép roppantul nyugtalankodott. Mindenki a legrosszabbra gondolt... Vagy kivégzésre, vagy ítélethirdetésre, vagy arra, hogy minden alkalmas embert vöröskatonának soroznak be. De ezek közül - Istennek hála - egy se teljesedett, hanem az történt, hogy a törvényszék egyik tagja, a horpadt mellű Varga „elvtárs” felugrott egy asztalra a községháza udvarában, s akkora hangon, hogy tán a 37
