Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló 1895-1932
törvényszéknek. Valami halálos, rósz sejtelem lepte meg a gazdaközönséget. A piac hirtelen szétoszlott; aggódva várta a burzsoá a történendőket. Az események ezután mint a gátat átaltörő vizek, úgy követték egymást. Még aznap estefelé kiszállt teherautón mintegy 50 vöröskatona két gépfegyverrel; az egyiket a községi tanácsterem ajtajával szemben, a másikat pedig a tanácsterem közepén állították fel. Este egybegyűlt a direktórium, összeállította a fekete listát: az ellenforradalom gyanújával terhelt gazdák neveit, s még az éjjel megkezdó'dött az embervadászat, s két nap, két éjjel tartott. A gazdákat éjjel ágyukból, nappal munkájukból fogdosták össze, hurcolták el s gyömöszölték be a község tanácstermébe, melynek ajtajával szemben állott a fölszerelt géppuska és 12 vöröskatona. Várják a forradalmi törvényszék kiszállását, várják ítéleteket, egy részük fegyházat, más részük tán a kivégzést, az akasztást. A kényelemhez, bó'séghez és parancsoláshoz szokott emberek, mint patkányok a hajó aljában, összezsúfolva várnak már két nap óta. Szegény remegő' hitveseik vagy síró gyermekeik gyászruhában, halotthalvá- nyan be-bejönnek a tanyákról, s bár a szívük majd megszakad, de nem segíthetnek, hát búsan visszamennek. Pénteken estefelé 25 lovaskatona érkezett, és szombaton reggel elvitték az ellenforradalom halálosan súlyos gyanújával terhelt Nyikus csendőrpa- rancsnokot és Kovács őrmestert. Az én kocsim vitte a két szerencsétlent, egy másik kocsi, Budai Mátyásé pedig három jakabi embert, akik közül csak Farkas Antalt ismertem. Szegényeknek még a törvényszék kiszállását se engedték bevárni. Szegény Nyikus Mihály már vagy tíz éve vezeti az orgoványi csendőrséget. Feljebbvalói mindenütt becsülték, a háború alatt járási parancsnok is volt hosszú ideig; előléptetése századosi rangra, segédfelügyelő címmel a forradalmi kormány idejében, május elején történt; havi 1000 korona fizetés, boldog házasélet, jó erdélyi családból való szép feleség. Gyermektelenek; egymásra árasztották szívük összes szeretetét, melegét. Szeretett vadászni, s mint a gyerektelen emberek szokták: háziállataikat szinte kényeztették. Apró, galíciai lovacskája most is kint gyepei a laktanya körül; kövér, jó tejelő tehene a pányván bőg - szinte panaszkodik, nincs, ki odébb verje a füves helyre. Derék, jó felesége szíve, úgy hiszem, szakadóban van a bánattól. Láttam, hogy mindig sarkában levő konfidens pulikutyája is sürög-forog, hol kint, hol bent keresi a kedves urát. Szívet tépő jelenetek játszódnak le. A délelőtti órákban a szövetkezeti boltba igyekeztem, s egy földre néző, bús lánykát szólítottam meg az árva Tikos Esztike képében. - Nem vagyok én Eszter, hanem Farkas Sári... - A roppant súlyosan terhelt Farkas Antal jakabi gazda lánya; apját épp az imént kísérte be két vöröskatona a községháza kapuján, sőt már el is vitte a két csendőrrel együtt 12 vörös huszár.- Ugyan kérem szépen - szól a zokogó lányka -, hol kaphatnám én meg a lovainkat, melyeken szegény édesapámat behozták? Nagy szükségem volna rájuk, mert édes jó anyám halálos betegen fekszik otthon... A községházára utasítottam. Június 3. Kedd. Nincs meg mindennnap a kellő hangulat a napló vezetéséhez. Pedig ehhez az kell, hogy az események szálait szépen összefonja az ember, 35
