Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Zsávolya Zoltán: A helyzet kutyája
autók elértéktelenedésének öntörvényűségéből. Nyilvánvalóan a használat, a használtság kritériumával összefüggve? Nem-csak?! Szétugró motor, de kezelhető' karosszéria-külcsíny, mindez pedig egy egyetemes össz-becs vonatkozásában? Nehéz kérdések, nehéz rájuk a felelet, ha csak tipikus tizenhárom (plusz három) éves fekete démonok közé nem menekedem eme felelősségteljes fejtegetések elől. O, ez már - de kedves: mintegy a kéklő alkonyat derengő filmje - szimpatikus egyszerűségben, kategoriális áttételek nélkül vár. Zajlik (bennem), s ki <5? Két diáklánynak tűnik, aki közül az egyik, megszokottan, sötét hajhullámú démon. Feszesen karcsú, míg a másik szőke, és ugyan nem lényegesen, ellenben lényegileg teltebb amannál. Jól felegészítik egymást; nemhiába, párdarabok: egyiknek a bögye nagyobb, a másiknak a segge. Ekként profi módon (és: milyen más mód merülne fel?!) csak együtt fogyaszthatok. Nem látja ezt másképp az a magántanár úr sem, aki a könyvtárszoba hosszú asztalánál feladatukat megoldó lányok mögé kerül, és - hirtelen, sorsdöntő elhatározással - jelentőségteljesen megfogja a mellüket. Egyet-egyet kettejük két kettőjéből, egyúttal odaszorulva székeik közé. Amely kutyanehéz formációból, kiszolgáltatott helyzetben lévén a férfi, egy felől masszív oldalsó sliccfogás (majd gombolás), más felől kaján felpillantás irányul rá a továbbiakban. Néhány iron erőteljesen koppan a jegyzetek lapjain, elárvultán (már előbb). Félre is söprődik a tananyag, amint beindul az előkészítő habra. Ennek során természetes ökonómia diktátumának tűnik, hogy a férfi a nagymellűt mar- kolássza (egyik kezével), farkát pedig - altestével féloldalasán elhajolva attól, akihez feltestével odahajlik - a nagyfenekűnek nyújtja, akinek egyelőre kizárólag telt hátán csúsztatja végig másik kezét. Továbblendülve egészében látható (a képzelt kékfilmen) egy fiatal arc: húnyt szem, csücsörítő, megnyúlt, atavisztikusan torzuló száj, pisze orr teszik főbb alkotóelemeit. Majd - nem gazdaságos megoldás, de önkény - az egészében kevésbé telt fekete ül bele a meredező dorongba (aminek viselője az asztalra könyököl-terül), vagyis előbb ezt a teremtést lovagoltatja meg (hátat fordít neki a nő) a magántanár úr. Kárpótlásként (?) többször próbál előrenyúlni a tekintélyesen lengő húshalmokhoz, ebbéli igyekezetében néha sikerrel jár. Hogy ez még jobban menjen, a hölgy pózt változtat: egyszerre szemből ereszkedik rá a fullánkra, gerincét előre engedi, mellei így legelési felületet nyújtanak az alul változatlan intenzitással dolgozó férfinak. Újabb vetítési vágás után végképp helyet cserélnek; most az asztalon kuporog a sötéthajú, hátsóját földön álló, magas mesterének kínálva fel, aki buzgón és intenzíven be is zörrent neki, ám maga a munkában tartott vékonyabb lány sem nyugszik, hiszen előtte felhúzott lábakkal hanyatt fekvő teltebb kolleginája ágyékába mélyed. Itt törvényszerű, hogy hamarosan (miután a feketével végzett) a tanár mélyedjen oda, aki mintha csak erre várna rég. Kékfilmem nemlétező kamerája érzékelteti ezt a felfokozott jelentőségű történést, amennyiben kiemeli a rusnya, de végeredményben mégsem undormányos univerzumot képző, és kizárólag jóleső választékossággal - a visszataszítóság határán lévőnek nevezhető sonkacombokat, ahogyan különb-különb irányokból közéjük csúszik a hímtag. A hús abszolutizált fe- hérhabzása ez; elengedhetetlenül ocsmány-kívánatos látvány. Terpeszkedő tekintélyességgel, hanyag fölénnyel, mindent elnyelőnek tárul szét a lábköz, nyílik meg a pina, aminek tulajdonosa arcával, mint individuálisan 328
