Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Erotika - Pék Pál: Ölelés (vers)
PÉK PÁL Ölelés Hanyatt már, ahogy az éjek bozótjából kiszökött, heverek a gönceiből kiforgatott vágy előtt, utószor is újra kezdve, amit érted álmodok, hogy az ágyék ligetein völgyeidbe eljutok, s szégyen-falon verődöm, mert nem több ez, mint rémület: magam teszem, amit egykor veled tettem, csak veled, s széthabzik a láva majd a combomon, és nem tudom, kit ölelsz így hamuhodó pirkadatban, asszonyom, ki lobog az ablak előtt, s milyen csata vad nesze taszít át az ágyak poklán a szűnhetetlen semmibe.
/
