Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Erotika - Alberto Bevilacqua: A tisztaság Erósza
Végezetül Volt egy fiú, akit Uebinek becéztek, mert úgy tudták, hogy Etiópiában született olasz szülőktől Vityülója előtt üldögélve töltötte napjait. Itt éldegélt magányosan, a tenger közelében, hallgatta a hullámok zúgását, beszívta illatát, hogy el tudja képzelni milyen. Születésétől fogva vak volt, de lenyűgözően szép... A lányok felkapaszkodtak a viskóhoz vezető sziklákon, mert égtek a vágytól, hogy felkínálhassák magukat Uebinek. Szép, vak arca előtt álltak, amely egy képzeletbeli világot bámult, ahol a földi valóság feloldódik, míg végül semmivé válik. Érezték, hogy talán Uebi is csodálja, ahogyan merev testük feloldódik összekoszolt, csábos öltözetükben. Akkor elszaladtak. Buta kihívások és fogadások születtek: ki tud átjutni az udvar láthatatlan határán, hogy magáévá tegye Uebit, akiből, hajói megfigyeltük, csak végtelen szelídség sugárzott. Ez még Goro gyönyörű és kacér Carmenjének sem sikerült. Látták, amint zokogva csúszik le a sziklákon, mert a bokrok tüskéitől vérzett a keze. Gúnyt űztek belőle. Hogy bosszútálljanak, nem annyira Uebin, mint inkább, a vonzalom és félelem keltette, furcsa zavarodottságukon, a lányok a viskóhoz vitték partnereiket és néhány méterrel Uebi birodalmának határától, megálltak. Tudták, hogy a fiú nem lát, de kifinomult hallása van. Ezért azt kérték: „szeretkezzünk itt!”. Partnereik belementek. Nemcsak azért mert alkalom volt arra, hogy lefeküdjenek velük, hanem azért is, mert a vak ember jelenlététől, aki még egy határozott mozdulatra sem képes, olyan erősnek érezték magukat, mint még soha. A lányok sikoltoztak és lihegtek. Bámultak a semmibe, és a kert sarkában örvendeztek öleléseiknek... A lánytól, aki elmesélte nekem ezt a jelenetet és akiben megbíztam, megkérdeztem:- És te?- Uebi előtt álltam és nyugodt egyszerűséggel átléptem a határt.- És mi történt?- Uebi simogatni kezdte a homlokomat, ahogyan nemrég is megesett. Hagytam, hogy levetkőztessen és megérintsen. Tudtam, hogy képzelőereje uralmába vesz, annyira, amennyire hatalmamba kerítettem őt, alakot és vágyat adva neki. Mialatt Uebi simogatott és hagytam, hogy belém hatoljon képzelőereje teljesen hatalmába kerítette. Először éreztem magam nagynak, a nagyság megváltójának. Pillanatra elcsendesedtünk.- Miért meséltél nekem Uebiről? - kérdeztem tovább. Válaszát hirtelen megilletődött szeméből olvastam ki. Vajon olyan a szerelmi életem, ahogyan Uebi él és ahogyan mások, legfőképp a nők viselkedtek vele? Most ő az, aki kérdez:- Mit fogsz csinálni? Válaszolni szeretnék neki, miközben jövőm lebeg előttem: „Összeszorul a szívem.”, de ehelyett így válaszolok: 319
