Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Erotika - Alberto Bevilacqua: A tisztaság Erósza
Nagy szeretettel gondolok Piero barátomra. Erószról egy közös elképzelésünk volt, amely a szív nemességével kötött össze minket, sőt olyasmikkel, amiket a rosszindulatúak áthágásként értelmezhetnek. Ezt, mint cinkosok, barátsággal műveltük. És nincs is ennél élvezetesebb dolog. Gyakran olvasom újra naplóját. Ez például az utolsó bejegyzés. Mindig megráz. Újra barátom tükrében látom magam. Egy „isten veled” a társnak, akivel Piero együtt élt, és akit mindenestül szeretett: „...Az életem belakhatatlan ürességnek tetszik. Olyan, mint egy színház üressége, ahová nem tér be többé se szereplő, se nézó'. Szememre vetetted: „te mindent egyszerre akarsz átélni”. Igaz, de nem úgy, ahogy te azt hitted. Soha nem alacsonyodtam le, soha nem voltam kurvapecér, miként azt felróttad. Ha beosontam a noli életébe, az azért történt, hogy furcsa tisztelettel adózzak a lét egy fajtájának. Ahogy kiváncsi lehetek egy fára, egy fényre. Vegyük például egy ablak fényét. Nézem ezt a kivilágított ablakot, és másnak látom mint a többit, égető' szükségét érzem annak, hogy megtudjam, milyen lehet az élet abban az ismeretlen szobában. Abszurd módon felismerem a bánatot, hogy ez a varázs engem elkerült. Folytattad rágalmazásomat, meggyó'zó'dve igazadról. Én megpróbáltam. Napokra bezárkóztam a házba és lemondtam kíváncsiságomról. Abbahagytam önmagunk fojtogatását. Elmúlt a mindenütt levó'ség pótolhatatlan érzése: hogy különböző', leginkább sötét és gyötrő' életek váratlanságába vessem magam, azzal az örömmel, hogy rögtön visszaléphetek a te fényedbe... Mindig szégyelltem magam, mint egy tolvaj, ha azt hazudtam egy nőnek, hogy szeretem. Remek barátaim voltak viszont arra, hogy azt hazudjék milyen jól tudnak egy keréken motorbiciklizni, és szerelmet vallani, mit szólsz ehhez? Elég megélni néhány orgazmust és rögtön szerelmet vallanak. Őszintén egyedül neked mondtam hogy „szeretlek”. Tudd meg. Tudod hogy ez igaz. Általában a férfiak - barátnőm - egy nőben nem vesznek figyelembe mást, mint azt a kudarcot, amelyt ők maguk okoztak. Az ő ideáljuk - a ti középszerűségetek. Én soha nem tekintettelek téged középszerűnek. Soha senkit sem tekintettem annak... És most? És most, hogy elvesztettél engem, milyen veszélyeknek tesz ki téged merevséged, ebben a kegyetlen világban, amely lerombolja az értékeket, s amelytől csak szánalmasan tomboló támadást várhatsz. Mi marad abból amit azért fizettem, hogy megvédjelek ettől, akkor mikor már nem leszek mögötted, hogy megvédd magad a támadásoktól. Kérlek, bocsáss meg nekem! Legjobb lesz, ha megyünk a magunk útján: te a tiéden, én az enyémen. Eltelik egy kis idő és aztán - a gondolatától is félek - újra az lesz, hogy minden este más férfinak adod magad, azoknak a szemeteknek, nyomorult sóvárgóknak. Ahogy egy időben csináltad. Azt hitted, hogy mind a markodban volt. Másnap majd ringyóként könyvelnek el... Ez az ami engem kiborít. Soha senkit nem könyveltem el ringyónak. Emiatt hálás vagyok magamnak. Boldog vagyok, hogy a nők ideje számomra örökre lezárult. Micsoda hatalmas különbség van a már vulgarizált „élvezni” ige, a képmutatás és a torzulás között, ami szinte kínzás számba megy. Gondoskodj a macskámról! Ő az én részem, és megmarad részednek új 317
