Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Erotika - Alberto Bevilacqua: A tisztaság Erósza
esküvői ruhában lenne. Olyan, ahol számít a házasság, vagy kiderül róla, hogy csak Játék. Es még valami: „Tegnap este abban a mulatóban Charles Trenet egy régi nótát dalolt: Yad’ lajoie!... Elvezet, igen létezik élvezet. Másik levél, amit egy amerikai út során, a hajón írtam: „...Miután megfordultál és láttad, hogy magunk mögött hagyjuk Európát, jó volt látni szemedben a boldogságot. Mintegy fejrázás az előző valóságnak, az óceán fénye felé. Nevetésben törtél ki, mint egy gyermek, mert elállt a lélegzeted az óceán határtalanságától és észrevetted fölöttünk azt a felhőcskét, ami szülőházadnál üdvözölt reggelente. Elbűvölted az utasokat és én, hála neked, oly sok szép dolog - a diadalmasan sikló hajó, tested, egy emléked, egy kis semmiség öröme, az óceán - urának éreztem magam. Újabb levelek. Újabb utazások. Ázsia fennsíkjai, a Nílus bíborszín rózsái, Japán császári kertjei, az alvó, vagy csak alvást színlelő Buddha előtt illetlenül lopott szerelmek. Olyan tengerekre menni, ahol csak a kamaszkori kalandregényekből ismert misztikus és kalandos felfedezők jártak, egy vitorláshajón szerelmeskedve, olyan helyeken, ahol kivételes dolgok történtek. Az egyik utolsó levél így szólt: „... Az Erósz a léted, nekem pedig mágikus, különös dallamokat játszó furulyám, amin minden valamire való muzsikusnak tud játszani. Mozart Varázsfuvolájában is mennyi szertelenség van. Gúnyos és drámai jelenetek, mesés beavatási rítusok, végeláthatatlan viszontagságok, boszorkányságok és önkívület. Számomra a zenei géniusz csúcsa... És az Erószt, ami a te létedben az én fuvolám, csókolni kell, az ajkakhoz kell érinteni, értő ujjak által kell tisztelettel cirógatni, kézben tartani és, és a védelmedbe adni. Ez az az emlék, ami olyan mint egy lángoló vörös bársony. Te lemondasz róla, ajkad viszont úgy őrzi a harmóniát, mint a fuvola őrzi megszólaltatója ajkának harmóniáját. Ilyenek vagyunk, te meg én.” A barát rákérdez:- És most?- Nem tudok róla semmit. Vannak szeszélyes Erószú nők, akiket az ókori kínai dalnokok úgy énekelnének meg, mint az édes Hold, ami ámulatba ejtően tűnik el az üres égbolton... Mindig utáltam és elkerültem őket. Ezt fel kell tudni ismerni az első benyomáskor, azzal a hatodik érzékkel, ami a férfiaknak általában hiányzik. Képesek egyszercsak szakítani. Még egy gyönyörű szerelmes éjszaka után is. Pont e hirtelen leeresztett fügjgönynek és húsbavágó tőrnek a körmönfont kegyetlensége, izgatja fel őket. Áldozataikat pedig, egyik pillanatról a másikra belekényszerítik a végső párbeszédbe.- Idegennek látszol. A férfi ellenben csak családiasnak látja, mint soha máskor.- Válaszolj! Hallgatlak. Nem tud, egy szó sem jön ki a torkán. Összeszorul a szíve. Képtelennek tartja a hallottakat. 312
