Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Erotika - Alberto Bevilacqua: A tisztaság Erósza
cccTirA ALBERTO BEVILACQUA A tisztaság Erósza Már nem voltam többé elvarázsolt látogató. Az az afrikai nap, a jó öreg Leopoldville külvárosában... Prostituált kislányok mentek egy olyan negyedbe ahol vasketrecbe zárták és áruba bocsátották ókét. Én és egy csapat lányka véletlenül összefutottunk egy mocskos utcában, ami az egyik gettót szelte át. Az első, aki szalagot viselt a hajában, megállt előttem, végigmért és amíg a Szerelemkereskedő engedte neki, vágyakozva keresgélt valamit a tekintetemben, valamit amit a véletlen épp e séta során ismertetett meg vele. Gyermek szemeiből egy élettől meggyötört anya fáradt tekintete nézett vissza. Nem tudtam azonnal mit is jelent hirtelen tartózkodása és az a keserű mosoly, ami ráncokot rajzolt ajkacskájára. Csak akkor értettem meg, amikor a kislány - aki amúgy nagyon szép volt - megemelte jobb kezét, hogy kioldja hajából a masnit. A Szerelemkereskedő undorító alázattal sündörgött körülöttem és tört franciasággal invitált:- Na, vigye el... Mindet elviheti egy menetre, ha akarja! A gyermek sajnálkozva merengett el bennem látott, sosem teljesülő, asszonyi jövőjén. Hamarosan eltűnik a ketrecben és senki sem fog emlékezni arra, hogy volt egy kislány akinek esélye lett volna rá, hogy vonzó nővé váljon. Égyszóval kivette hajából a szalagot, amit nekem szánt, hogy legalább egy kis maradandó emléket hagyjon rám magából. Rám, akire úgy tekintett, mint képzelete és lehetetlen reményeinek megtestesítőjére. A köztünk lezajlott rövid és néma párbeszédben örökre búcsút vettünk egymástól. Kezembe csúsztatta a masnit. Ujjaink találkoztak, és egymás ujjait szorítva, szorítottuk a szalagot. A kislányok sorban elindultak. Mielőtt megfordultam volna, intettem egyet és ujjaim köré tekertem a szalagot. 306
