Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Sarusi Mihály: Csavargólapok

Persze az eredeti külső-belső falfestés is napnyugati.

FIDES, SPES, CARITAS angyalai a kopácsi Istenházát megvédték. Kisiratos rossz csillagzat alatt születhetett!

Az egész Nagy Magyar Alföld is? Melyet a legszívesebben itten a csonka Vasban leírnának, leszakítanának, legalábbis a Tiszántúlt lelöknék a gazdagabb országról.

Csonka-Vasban hallani: kár, hogy a határt nem a Tiszánál húzták meg, vagy pedig, ha az országnak annyira kell ez az elmaradott csonka-haza-szél, legalább Vast teljes egészben Ausztriához csatolták volna!

Kopács, melyet Csempészhez ragasztottak, Kopácsi-rét, melynek vizébe most fujtják a magyart, s Kopácsi-puszta, hun úgyszintén ősmagyar dal rivall.

Ottlakai tanyasoron

Beteg volt a szomszédgyerek; amikor az anyja hazahozta a kórházból, mondtam neki:- Tudod, mért gyógyult meg a fiad? Kilenc keddet végigvittem!

Nem hiába bűtűtem.

Keresem a múltkor is a kamrakulcsot, nem találom. Szent Antalt kértem, segítsen, meg is találtam, a fogason a zsebemben volt. Szent Antal a védőszentem! Szent Antal eddig mindig megsegített.

Anyád mintája is benne van! Gyertek el Húsvétkor a misére, megmutatom! Én hímeztem az oltárterítőt; meglátjátok, van benne búzaszál, közepén kehely. A kistemplomba a bodzási pap jár.

A vőlegényem nagyon jó fiú volt, háromszor akasztotta föl magát. Mindig azt énekelte, az ő kedvenc nótája:

Kit sirat a fecskemadár,

Mért csicsereg olyan búsan az ágon?

Engem sirat, engem gyászol,

A faluban a legárvább én vagyok.

Okányban, ahol szolgáltam, összekerestem egy házra valót. Betüzeltük a kályhába. Akkor jött a pengő helyett a forint. Most Vésztőn laknak. Nemrég írtak, várnak, nagyon szeretnek. A háború után egyszer jártam náluk, nagyon kedvesen fogadtak, azóta is küldik ide a tanyára a szebbnél szebb ruhákat. Nézd, tele a szekrény! Ha még száz évig élnék, lenne mit fölvennem. Nézd, milyen finom selyem! Ilyen vén bolondnak. Legközelebb úgy gyere, hogy elviszel! Kifizetem. Amióta az oroszok bent vannak, levelezünk.

Az oroszok kimentek? Nem is tudtam. Menjenek Isten hírével! Hogy ezt is megértem.

Szegény anyád nem élte meg.

303