Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Sarusi Mihály: Csavargólapok
Kurzus a pusztán A kocsmában mondják: dr. Sávai teológiai tanár épített paplakot az Árpádkori „romtemplom” mellé. Szegedéből gyakran kijár. Aranyaiból újjáépített pusztai kerített templom kapuja nyitva, a házban egy fiatalember. Äpaptanár a Trabantjával bement Tótkomlósra, gázt hoz egy tanyasinak, aki megkérte. Egyetemisták jönnek ki ide vele elmélkedni. Ők segítettek a házat fölépíteni, a kertet vele együtt művelik. Bokrok, fák a világ minden tájáról; ahol járnak, hoznak. Kis diófa a nyári asztal mellett, egyszer tán árnyékot ad. Régen itt egymást érték a tanyák, mára, miután az embereket bezavarták a kolhozba, néhány maradt. Az őslakosok katolikus magyarok, két fél család katolikus már csak. A többi, tizennyolc-húsz ember, evangélikus szlovák telepes. A misékre (Karácsonykor, Húsvétkor, Pünkösdkor, meg búcsúra) eljönnek az evangélikusok is. Amikor a paptanár itt van, hétköznap minden este miséz magának, maguknak. Hajdanán eskettek is, az egyik szomszéd huszonöt éve itt esküdött, ő volt az utolsó. Bogárzón is ilyen pusztatemplom van, ott volt pap is, ő járt ide. Búcsú október húszadika körül. Nem Gellért-napon (Gellért a templom védőszentje), mert a pásztornép Szent Vendelt tartja igazi patrónusának. Tízen, tizenöt-huszan jönnek el, itt már csak öregek élnek. Hoznak kalácsot; szép ünnep. Dr. Sávai János, a szegedi hittudományi akadémia tanára vatikáni kutatásai alapján a hódoltsági ferences missziók jelentéseiről ír könyvet. A pusztai papiakban komoly szakkönyvtár, dolgozószobájának az ablaka (az íróasztaltól) a pusztára nyílik. Hol a tévé, kereste egy vendége. „Odavittem, ez az én képernyőm.” Csodálatos a puszta. Télen, nyáron, mindig. Sávai tanár úr örökségéből épült a pusztatemplom mellé e ház. Az egyházé lesz. Amikor 1982-ben idejött, embermagas gaz verte föl a kertet, a templom oromzatán lévő lyukon bemásztak, madártojással, fiókával dobálóztak a tanyavilágba kiruccanó suttyók. Azóta újra istenháza a kopáncsi pusztatemplom. Keresztény sziget a pusztán; hol még tán a böfögő barbárt is az asztalhoz ültetik. Igaz, el kell viselnie, hogy vendéglátói Áldást kémek a vendégnek nyújtott kenyérre is. A beregi kurátor Körbejárom a zsindelyes haranglábat és istenházát, ajtó s ablak zárva. Amott némi mozgás. A templommal átellenben omladozó kisnemesi kúria, az udvarán pincesöröző. Ketten a kerékpárjukra kapnak.- A templomot akarja megnézni? A kurátor visszakanyarodik. Nyitja, mutatja, magyarázza, ki, mint, hogy. Istenháza, festett kazettamennyezet, lelkész. Föld. A föld újra az övék! Igaz, a gyermekek városban. 299
