Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Sarusi Mihály: Csavargólapok
belevörösödve, az idős német házaspár már falfehér és néma, és bénán mered a magyarra, ezek akarnak engem átvágni? Otthon szórakozzatok! Bitte. Még tíz nem, de három más még felült, s már indít is, repülőrajt a Kis- faludy-házig, végig dühöng, szidja a dájcsokat, majd - hogy mi ketten magyarok a végállomáson kiszállunk csendesedik el hagyja, hogy menjünk, serkent, elsőként mi távozzunk hegyi bérkocsijából, hogy a többivel, a megszeppent németekkel anyanyelvükön folytathassa az alkudozást: megteszi neki forint nélkül is. Bitte! Fölfelé a Hegynek a szélső utasok majdnem leestek az őrülten vágtató, a gyalogosokat a sziklafalhoz szorító hegyi bolondkocsiról. Öreg goj a kertben A két háború közt volt zsidó iskola is; nagyon jó iskola volt, nem zsidók is jártak oda. Tizenkilenc koraőszén gróf Festetics különítménye akasztott. Nagy tömeg volt az utcán, az akácfákon zsidók, munkások lógtak. Sok zsidó volt Tabon, a kereskedelem a kezükben volt, de néhány iparos is akadt köztük. A nép nem szerette őket, pedig lehetett tanulni tőlük. Azt mondták: Aki sokat dolgozik, nem ér rá keresni! A konfekció volt az üzlet, az hozta a pénzt. Vásárba, piacozni jártam lovaskocsival, vonattal. A zsidó iparos és kereskedő összetartott, kereszténynek nem adott a javából; én jóban lettem velük. Goj létemre elfogadtak. Az egyik a házát nekem átadta, mikor deportálták. Bérbe vettem egy Singer varrógépet, aztán újat, a végén öt-hat varrónő, szabó dolgozott a kezem alá. A legújabb szabásminták után a legjobb fazont szabtam, vitték a portékát a parasztok. Felmentem Pestre. Összeállt több mester, kocsival kivitettük magunkat az állomásra. Pesten kettőre végeztünk, jöttünk haza. Megrendeltem a szövetet a zsidónál, a Hirs-postánál, reggel már a ház kapujában volt az áru. A tabi emberük kiment a vonathoz, kocsira rakta a Hirs-postát, végigjárta a várost, minden üzlet elé letette, amit rendeltek. A háború után jól kerestem, volt másik házam is. Összejött a pénz, kérdeztem a zsidó komámtól, ő mit ajánl? 1948 volt. Azt mondta, olyat vegyek belőle, amiből nincs még egy, mert amiből kettő van, az egyiket biztos elszedik, így is lett: a másik házat államosították. Vettem a Szőlőhegyen ezt a földet, ezer négyszögöl. Az egész szőlő volt, most a fele gyümölcsös, a pincét én építettem az agyagba s rá a présház. Ezt nem bántották, megmaradt. Látod, abban a faluban van Kádár János háza! Ha így halad, el kell adnom, mert nem bírom már a hegymászást. Pedig a kert volt az életem... Ezt a bort kóstold meg! 298
