Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Sarusi Mihály: Csavargólapok
Az idei, akár a legutóbb, a szokásos. Tele, tömve, telis de tele szebbnél szebb, mert fiatal, mert zsenge, mert éledező kicsi nővel. Életkorra pici, ám amúgy: meglehetős! Asszonnyá tenni való. Az a leány ott: azt hiszi, csak játszik vele a fiúja, amikor felpofozza. Nem tudja, hogy ebből pár év múlva kiadós asszonyverés lehet. Az a másik, akinek a fürdőruha-vonalát csókolgatja a fiúja, csak abban biztos, hogy szeret. A többi: majd elválik! És teljesen igaza van. Te meg, öregfiú, csak lesd, figyeld évente újra és újra, miként virul ki ismét egy gyönge virágszál! Talán a fiadé, ha lehet. Kumiszbarátság Eta kony? Mert hogy passzolt a lóhús a kumiszhoz. Néha abból. Máskor meg: kutyapaprikás. Legalábbis Lajzsan cimborának ezt súgták az ujgurok a fülébe. Igaz, nekem is megsúgták, de én nem hittem el. Meg is ettem. Kutyául érezhettem magam, de nem! Sőt. Az ujgur családi ünnepen minket is berángattak a karika közepére: Járjátok ti is! Testvérem, akár az ujgurok, járta a méltóságos tartású táncot. Hogy én sem menekültem, riadalmamban - meg hogy én azért se úgy! - cigánytáncot keztem ropni. Nagy kacaj, taps. Lajzsan utóbb ezt twistnek vette. Legközelébb más társaságban jártam a kies Közép-Azsiában. Bukaresti hírügynök lett a tolmácsos, mivel egyedül ő értett a mi kutya nyelvünkön. Anyai öreganyja osztrák származású, Marosvásárhely teljesen elmagyaroso- dott, mellette nőtt föl Miklós. így a mi román kománk szépen szól, másfél évtizeddel Vásárhelyről elkerülése után, azóta csak a románnal élve is: magyarul. A Kicsi-Alma vize mellett jurta áll, a patak egyik kedves kanyarulatában a pázsiton vendégfogadás, rablóhús sül a vízparton. Dzsigitek segédkeznek az elvtársaknak; a dzsigitek kiszolgálnak, az elvtársak velünk esznek. Bukurvári cimborám nyakló nélkül issza a vodkát, román testvérem minden tósztra fenékig fólhajtja. így járja, ezt várják tőlünk s ő kitesz magáért: végre annyit vedelhet, amennyi jólesik neki. Be kell pótolnia, mert eddig a vendéglőkben egy csöppet sem kapott. A kumiszt meghagyja nekem! A szájába nem venné. Rövidesen a Kicsi-Alma martjáról kell visszarángatnom, nehogy beletántorogjon. Kidekorálja a belőle túl korán távozó étellel, itallal.- Ha ezt látnák Bukarestben és Budapesten! - nevet. Román s magyar két jó barát? Kaz akisztánban. 296
