Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Pomogáts Béla: Az integrációs politika és a magyar-román kiegyezés
megállapodás egyik sarkalatos előírásának végrehajtását tagadta meg, ezt követve pedig a parasztpárt és a demokrata párt szövetsége, a kormányzati stratégiák összehangolatlansága miatt. Ez a második válság még nem ért véget, sőt éppen most mintha szakításra derülne sor, és egyelőre az RMDSz is kivár, azt remélve, hogy a bukaresti parlament „alsóháza” korrigálni fogja a szenátorok kedvezőtlen döntését, és azt remélve, hogy az államfő és a kormány rá tudja venni a koalíciós társakat a korábbi magyar-román megállapodások érvényesítésére. Mindazonáltal nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a koalíciós szerződés további eróziója esetén a romániai magyarság politikai érdekképviselete igen komoly választás elé kerül. Egy bizonyos határon túl - és az erdélyi magyar felsőoktatás helyreállítása is ezt a határvonalat jelöli ki - nem lehet vállalni a koalíciós együttműködést, máskülönben az RMDSz stratégiája és hitelessége egyaránt veszélybe kerül. Márpedig az erdélyi magyarság egyik legnagyobb vívmánya 1989 után éppen az érdekvédelmi szervezet és ennek (viszonylagos) egysége. Ennek kockáztatását semmiképpen sem szabad vál- lalniok a romániai magyarság politikai vezetőinek. Az erdélyi magyarság romániai politikai (és kormányzati) szerepvállalását igen fontos okokból kezdeményezték az 1996-ban hatalomra jutott román politikai erők. Mindenekelőtt az ország, a román társadalom szükségszerű demokratizálásának követelménye miatt, azt ugyanis a román polgári pártok is felismerték, hogy az Iliescu által fémjelzett posztkommunista kormányzásnak előbb-utóbb katasztrofális következményei lesznek: Románia hosszú időre elveszíti minden esélyét egy modern, demokratikus és európai társadalom felépítésére, nem tud kiemelkedni a kontinens keleti övezetéből, és hosszú távon ismét a nemsokára megszilárduló orosz nagyhatalom zsákmánya lesz. Az különben is felettébb bizonytalan, hogy vajon Románia milyen mértékben tartozik továbbra is egy lehetséges és a későbbiek során újra kialakítható orosz érdekövezethez: vannak politikai elemzők, akik szerint a szovjet és az amerikai elnök által kötött „máltai megállapodás” keretében csak Lengyelország, Csehszlovákia (azaz Csehország és Szlovákia), valamint Magyarország került ki a moszkvai hatalmi övezetből, és Románia, valamint Bulgária továbbra is ott maradt. Málta óta azonban felbomlott a Szovjetúnió, és ez mindenesetre megnövelte Románia nyugati csatlakozásának lehetőségét. Mindenesetre már ezen integrációs lehetőségek növelése miatt és valamiképpen rendezni kellett a kisebbségi kérdést, meg kellett nyugtatni, társadalmi és politikai tekintetben integrálni kellett a magyarokat. Ennek az integrációnak az ára az RMDSz legfontosabb követeléseinek (így a magyar egyetem helyreállítására irányuló követelésnek) a kielégítése volt. Márpedig az új bukaresti kormány mindenképpen részt kíván venni az európai és északatlanti integrációban, és Constantinescu, valamint csapata jól tudta, hogy Románia európai befogadásának igen fontos feltétele a magyar kérdés kielégítő rendezése, máskülönben állandósulnak a konfliktusok mind a romániai többség és kisebbség, mind a két szomszédos ország: az északatlanti integrációba már befogadott Magyarország és a még befogadásra váró Románia között. Úgy tetszett, az új román vezetés hajlandó volt megfizetni az integráció árát azzal a belső integrációval, amelyet a romániai magyar politi246
