Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Fábián László: Egy versemlékezet versemlékezete
FÁBIÁN LÁSZLÓ Egy versemlékezet versemlékezete MÁRCIUS 15-E ÜRÜGYÉN Valamikor, talán a hatvanas évek végefelé lehetett, minden esetre a hatalom hallani sem akart az ünneplésről és szorgosan gyűjtögette az emlékezni vágyó fiatalokat készséges rendőrségi segítségével, tehát amikor a nemzet ünnepe nemhogy nem volt a nemzeté, de tüzzel-vassal akadályozták is, hogy azzá legyen, nos, akkor néhány tüzes ifjú, akkor már létező költőcsoport Kilencek néven, megtalálta a módját a hivatalosság kizárásának és költői estet szervezett a Kossuth Klubba (hát, persze hogy a név is!), amelynek bevezetését az akkor ugyancsak fiatal, de már a Tízezer nap által elhíresült filmrendezőre, Kosa Feencre bízta, aki a bizalmat hitelesen szép és józanul forradalmi szöveggel hálálta meg - megadva ezáltal nemcsak az est fólütését, de az ünneplés módozatát is. Mégsem erről beszélnék első sorban, inkább arról a torokszorító élményről, nyugodtan mondhatom: meglepetésről, amit Utassy József verse és versmondása - igen, így együtt - adott nekem ünnepből, forradalmiságból egyaránt, jóllehet, tőlem akkor is távol állott valójában a forradalom mint olyan, akkor is úgy véltem, a változtatást a lehető legkisebb megrázkódtatással kell kikényszeríteni, ám Utassy megünnepeltette velem (másokkal is) az ünnepet, a mi ünnepünket úgy, hogy elfogadtatta saját radikalizmusát, amelyet - bevallottan, nyíltan - Petőfitől kölcsönzött, méginkább örökölt. Soha igazolhatóbb, méltóbb örökség! Állt a mikrofon előtt még feketén, még soványan, még ifjan, és mondta színesen, noha minden fölösleges rájátszás, hangerő nélkül, akár egy ráolvasást, mintha valóban hinne saját erejében, amely testi valójában is megidézheti a forradalom költőjét, zengedezett és sugallt egyszerre, én pedig, szívesen mondanám így: mi pedig hallottuk zúgni Márciust (nagybetűvel kell írnom!), a vers címe - Zúg március - megelevenedett, ahogyan magunk is, szívünket átjárta az a mérhetetlen fájdalom, hogy eltilthattak/eltilthatnak ettől az ünneptől. Telt évre év, 1848-ra emlékezve azonban nyomban újra hallom azt a zúgást, szerkesztőként többször is beszerkesztettem ünnepi számokba a mélységesen átélt parafrázist, amely a kérlelhetetlen erkölcsiség tisztaságával vett le lábamról, és átgondoltam, hogy képtelen veszíteni aktualitásából azóta is, hogy a szabad Magyarország első miniszterelnöke elmondta sugallatos szavait a forradalomról, képtelen veszíteni hiteléből, jóllehet, a lángolás mára talán anakronisztikusabb, mint valaha és még csak nem is a helyzeti miatt, hanem mert ugyan kiket tudnánk ebbe a lángolásba beleképzelni? tehát most 198
