Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 1. szám - Versüzenetek - Kárpátaljáról. Füzes Magda versösszeállítása

Most balzsamozzák a megkínzott fákat a vijjogó, vajákos, vén fagyok, ítélet nem volt. Kegyelmet sem várhat, ki vére hulltán daccal hallgatott.

Az őrült csend most megfojtja a tájat. Havat zabái, vonítva felröhög.

Hová rejtsem a sápadt ibolyákat, ha álom-ágyon csonttá görbülök?

Táj gesztenyékkel

I.

Avarba rejtem a nyarat, hogy új tavaszra megtaláljam.

Ki álmot gyűjt, ki aranyat, én csak maréknyi csöndre vágytam.

Ringatja lányát a halál bazsalikomos kert ölében, a táj lózungos őszre vár és elvérzik kegyetlen télben.

Fellobog néhány dália, hiszi, érdemes hinni még.

Közös sorsért, közös HAZÁÉRT sikoltoznak a gesztenyék.

Avarba rejtem a nyarat, tán lesz, ki újra felébreszti, ha tél múltán a csontfejű szikéjével szívem kimetszi.

17