Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő
jutalma - elcsendesedés és békesség. A hatodik fokozatról nem szól Underhill: a keresés kezdetén feladott társadalom már nem jelent fenyegető' veszélyt, a misztikus szabadon megvalósíthatja szere te tét a társadalom életében való tevőleges részvétel során. Amikor valaki függetlenné válik a világból, nem keresi benne önmaga meghatározását és igazolását, az szabad, hogy szolgálhassa a világot és neki adhassa magát. A misztikus keresi azt a rést, amelyen keresztül tágabb és tisztább kilátása nyílik a világra. Jézus az igazi világosság, aki megszünteti a sötétséget. A keresztény misztikus elkötelezi magát, hogy Krisztus fényét önmagában kutatja fel. A misztikus érzékel egy önmagán felüli transzcendenciát, és egyidejűleg önmaga részesülését belőle. Azon küszködik, hogy kapcsolatot találjon a között, ami meghaladja és amivé önmaga válik. Élete központjává ennek a transzcendens valóságnak az élménye válik. Dacára mindazok feljegyzéseinek, akik előtte jártak, számára ez járatlan út. A misztikus a „valódidra törekszik, amely a felszín alatt húzódik, az élményre, szemben az elsajátítható tudással. Merton azért fordult a lelkiek felé, mert ami materiális és racionális volt, az nem tudta betölteni élete ürességét. Hogy olyan helyre kerülhessen, mint a Gethsemani apátság, meg kellett tapasztalnia a „kinti” elidegenedést. Az elidegenedés élménye egy olyan élet folytatásának a megtapasztalása, amely számára értelmetlen volt. Kolostorba vonulása előtti életének abszurditása arra indította, hogy saját léte okát keresse. Mertont a vallás személyes eleme izgatta és vezette el a keleti misztikához, mint lehetséges válaszhoz saját lelki kérdéseire. Az azonnali és tökéletes lelki tisztulás és átalakulás, amelyre Merton vágyott, nem következett be, és hamarosan világossá vált, hogy az „igazság útja” meredek és fájdalmas út. Mohón falta a klasszikus lelki szövegeket, amelyek nagyban meghatározták lelki fejlődését. Lelki tápláléka Keresztes Szent János, Szent Bemát, Lisieux-i Szent Teréz és Loyolai Szent Ignác. Még ke- resztsége előtt elkezdett a papság gondolatával foglalkozni, azt követően pedig rövidesen kikérte Dan Walsh tanácsát ebben a kérdésben. Walsh ráirányította a figyelmét, hogy inkább a misztikus, voluntarista Agoston-i hagyományra van hajlandósága, nem pedig Aquinói Szent Tamás spekulatív skolaszti- cizmusára. Merton hamarosan belátta, hogy Walsh meglátása helyes volt, és hogy nem annyira a tomizmus intellektuális dialektikus és spekulatív karaktere vonzza, mint inkább Szent Ágoston spirituális, misztikus, voluntarista és gyakorlatias útja. A Szent Bonaventure’s Collage-ban két évre szóló tanári szerződése a lap- pangási időszakot biztosította hivatástudata megerősítéséhez, ezen a helyen az Igazság, amelyet megtapasztalt, teljes lénye tényleges anyagává fejlődhetett, mígnem egész élete az igazság és a szeretet látomása nem lett Merton alapvetően aszketikus, szinte szerzetesi életet folytatott keresztségét megelőző és követő években. Gondolatvilága fejlődésében különösen jelentősek voltak Keresztes Szent János írásai. Sosem szabadult Szent János tanításától, és későbbi évveiben, amikor más szerzőkre való hivatkozásai prominenssebbé váltak, Szent János tanításának nyomai még mindig azonosíthatók. Merton mindennapi élete a misztikus tisztulás gyakorlatává, Szent János „tanácsának” példázatává vált. 162
