Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő

a rádió nem hatol el. És bár az emberi értelemmel nem belátható és meghaladja az emberi nyelv kifejezó'erejét, a misztikus hiszi, hogy a kimondhatatlan megtapasztalható. Evelyn Underhill a misztikát folyamatként kezeli, szerinte a misztika „annak az organikus folyamatnak a megnevezése, amely az embernek az Abszolútummal történő' tudatos kapcsolatteremtésének művészete.” (Evelyn Underhill: Mysticism, N. Y.: E. P. Dutton and Co, 1961, 81. o.) A misztikus meglátja az univerzumban azt a spirituális teljességet, amely nem látható különálló összevetó'iben és tudományos vagy racionális úton nem igazolható. A valóság megértése nem tudományos redukció vagy racionális analógiák függvénye, hanem lelki intuícióé.

„Amikor a szemléló'dó' összpontosít, akkor ezt nem a szó pszichológiai értelmében teszi, hanem ontológiai értelemben ’alámerül’, olymódon vonja figyelme gócpontjába a valóság legösszeférhetetlenebb és egymástól legtávolabb esó' köreit, hogy benne a teljes univerzum koncentrálódik és egységben tükrözó'dik, ahogy azok természetes diaszpórájában nem történhet meg.” (Raymond Panikarr: Monastic Studies, Spring 1972)

Underhill a „művészet” szó használatával azt bizonyítja, hogy létezik egy tudáshalmaz, amely megfigyeléssel és tanulmányozással elsajátítható, és szisztematikusan alkalmazva kiválthatja a kívánt hatást. Azonban a misztika életforma, a Valóság megtapasztalása, nem pedig a Valóság filozófiai szám- bavételezése. Ez mindig individuális cselekmény, amelyet tökéletesen az sem érthet meg, akinek hasonló élményben volt is része. A misztikával ismerkedők nehézsége abból ered, hogyan fordítsák le a szavakat élményre. Az objektív nyelv kétségtelenül átalakítja az élményt. A misztikus irodalom kevés hatást gyakorol az intellektuális vagy pragmatikus személyre, mert sem nem presk- riptív, sem pedig deskriptiv. Gyakran ölti a himnusz, az ujjongás vagy a kitörő' lelkesedés formáját. Tudományos értekezések a misztikákról nem léteznek. Bridges úgy írja le a misztikát, mint „személytelen, közvetlen, transzcendens, a végsó' realitás Istenével egyesítő élményt, és a személyes élmény interpretálását.” (Bridges 4 o.)

A misztikus író nem próbálja feltérképezni az utat mások számára, csak leírja saját „utazását”, személyes példáját kínálva segítségül az út bejárásához. 1964-ben Merton azt írta egy barátjának, hogy a szemlélődés nem tanítható, csak ráébredhetnek azok, akikben él erre a hajlam, amikor „való- szerűvé és hitelessé teszi valaki, aki tapasztalatból ismeri... misztikus módon csak saját példán keresztül lehet bemutatni, hogyan kell ezt az utat járni.” A misztikus lelki tanácsai nagyon gyakran inkább az autentikus lelkiség korlátáit és akadályait tükrözik, mintsem feltárnák a különös kegyelmi állapothoz vezető ajtókat. A neofita abban kaphat segítséget, hogy különböztesse meg az ál és a valódi akadályokat, és kövesse lelki mestere előírásait a misztikus élményhez vezető környezet megteremtésében. A misztikus irodalom közhelyei nem elméletek és filozófiák tudatos követésének eredményei, hanem tehetséges, elkötelezett lelkek azonos élményei az imádságban, szemlélődésben és Istennel való egységben. Az elméletnek akkor van jelentősége a misztikus számára, amikor az saját élményben inkarnálódik.

A misztika erőteljesen személyes természete és szerkezete ellenséges érzelmekre hajlamosítja a vallás intézményeit, amelyek a fegyelem és a hatalom fenyegető veszélyét látják benne. A misztikus arra törekszik, hogy közvetlen

159