Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő

Merton az a ritka alkotó volt, akiben szinte azonos fokon volt meg a vallás négy eleme: az intézményesé, az intellektuálisé, a szociálisé és a misztikusé. A misztikus elem fogta össze a másik hármat, amelyekben viszont formát ölthetett és megfoghatóvá válhatott a misztikus elem, hogy mások számára is megragadható, befogadható legyen. Ő kellemetlen esettanulmány a misztikus vallás azon kritikusainak, akik úgy ítélik meg a misztikusokat, mint akik kivonulnak a társadalomból és semmivel sem járulnak hozzá a történelemhez. Merton fél-agnosztikus protestáns családi háttérből emelkedett ki, hogy a leghierarchikusabb keresztény közösségben kötelezze el magát, elfogadva a cisztercitamonasztikus szerzetesség rigorózus diszciplináját. Lelkes rajongója Martin Luther Ringnék, rendkívül sokat hangoztatta a polgárjogok és a békemozgalmak iránti támogatását. Háborúellenes propaganda anyagokat írt az 1940-es és 50-es években, és közreműködött a Katolikus Békemozgalom megalapításában.

Azonban Merton műveinek vizsgálata feltárja, hogy ezek a tevékenységek csupán perifériális szerepet játszottak fó' érdekló'dése mellett, amely az Istennel való misztikus egyesülés keresése volt. Társadalmi kommentárjai és költó'i megszólalásai egyaránt legfőbb érdeklődésének, az „isteni” keresésének gyümölcsei voltak. Egész életének domináns motivációja és műveinek elsődleges motívuma az Istennel való egyesülés misztikus keresése volt. Egész életén át kitartott szemlélődő elkötelezettsége mellett, amelyet a Tears of the Blind Lions költői formában őriz: „Égjenek el a csontjaim, és varjak egyék a húsomat, ha megfeledkezem rólad, szemlélődés...”

(Thomas Marton: „The Captives - A Psalm”, Norfolk, Conn: New Directions, 1949, 20-21.)

Gondolatvilága és munkamódszere a tradicionális misztikus teológiában gyökerezett, a katolicizmus szimbólumainak és struktúráinak keretei között. Éredeti gondolat tekintetében kevés újat mutatott fel. Sikere sajátos személyiségének és annak köszönhető, hogy ősi, univerzális igazságokat tudott szintetizálni és közvetíteni a ma emberének. 1949-ben azzal vezeti be a Seeds of Contemplation-t, hogy csak kifejezései újak, a tartalom mentes a „Katolikus tradíció” számára új soroktól vagy egyetlen olyan szótól is, amely meghökkentene egy ortodox teológust. Glenn Hinson egy 1972-ben írt tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy Merton kreatív módon újraformázta a klasszikus keresztény misztika örökségét. „Merton eredetisége abban áll, ahogyan a szemlélődés egész hagyományát táplálta tehetséges és termékeny szellemén és személyiségén keresztül, alapvetően új szintézist teremtve, amely nemcsak szerzetestársaihoz, hanem az emberiség sokkal szélesebb köréhez tud szólni.” (E. Glenn Hinson: The Catholicizing of Contemplation, Perspectives in Religion; Görden City, N. Y. Doubleday and Co, 1973, 11.)

Mélyen merített a klasszikus misztikus hagyományból, az élet és a világ olyan folyamatban konvergáltak, amely szakadatlanul újabb misztériumokat bontott ki. Minden megoldott rejtély újabb izgalmat és várakozást gerjesztett, mert halandók lévén nem láthatunk, csak „tükör által homályosan”, minden egyes válaszból újabb kérdések sugároztak, minden újabb határvonal új vadon kezdetét jelölte. A lelki életről szóló írásai nem valami hirtelen megvilágosodás eredményei, hanem kétségtelenül csak megáll az utazás során. Konklúziói mindig heurisztikus jellegűek voltak, amelyeket fokozatukban, sőt minő156