Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv

robajjal ledől a fal. A port felhúzza az égre a hirtelen szél. Mire kitisztul a levegő, az épületből porhalom maradt.

A fa csúcsán fénysugár: a levelek megpörkölődtek.

Óriási tisztás, facsoportokkal, magányos fenyőkkel. A rózsakert mögött zinniaágyás, előhajtatott, kemény fejű évelő dáliák, nefelejcsek. Kacskaringós mintázatban virágzik a kokárdavirág és mindenféle szegfű. Bimbóznak a virágnádak.

A tisztást záró allé mögül érkezik traktorral Ferenc. A vontatón, mögötte áll Lacika - habókosan, kalapján a Zsuzsától elorzott gránátalmavirág.

Dombról szalad a jármű, zsályáktól pirosló terhe megbillen a kanyarban. A kertész lassít, Lacika is leugrik és a lassú jármű platója mögött bandukol. Vetkező, sárga tulipánágyás mellett haladnak, a magas szárak alól árvácskák tűnnek fel.

Előkészített területen dolgoznak az asszonyok: fagereblyével húzzák a tőtávolságot, kidobják a felszínre kerülő tarackot, cserepet, köveket. Ildikó kiáltására hagyják ott a szerszámokat, s futnak egybe. Ildikó lába nagyujjával bökdös egy félig korhadt, de még egyben maradt lapos csontot. Zsuzsa lehajol, fölveszi.- Ugyan, állatcsont - mosolyog.- Ilyen állatcsont nincs - felesel Ildikó, és megpróbál Zsuzsában megkapaszkodni.- Állat - rivall rá Zsuzsa.- Nem - sóhajt Anna.- Mit tudsz te? - s próbálja eltűntetni a kertész és Lacika elől a csontot.- Csontot találtam - szól Ildikó.- Kutya - szögezi le Zsuzsa.

Lacika tébolyultan billen hátra. Kalapja előre csúszik. Zsuzsa észreveszi a virágot.- Itt mennyi kutyacsont kerül elő - dünnyög a fiú.- Halgass! A virágomat - torkollja le.-Elhajítottad - hazudja Lacika - ez már az enyém. De Zsuzsa elérte célját: a fiú nem foglalkozik többé a csonttal.- Hazudsz? - és akkora pofont ad a fiúnak, hogy az megtántorodik. - Add vissza.- Nem - és már szalad, de nem veszi észre Ildikó előre nyújtott lábát. Átbucskázik rajta.

Estében még szájában kapja a virágot, és rágja.- Köpd ki - nyúl a szájába Ildikó húsos ujja - köpd ki! - És ráül a fiúra, hogy ne tudjon megmozdulni. - Na, add vissza.- Szálljon le.- Ha visszaadod.- Nem.- Nem?

Lacika nyelni próbál, de a tarkójára csapó kéztől köhögni kezd. A virág nyálasán, félig összerágva bukik ki ajkán. Ildikó két újjal csippenti össze, és a fölöttük álló Zsuzsának nyújtja:

119