Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv

Topog a küszöb előtt, az alig sarat nehézkesen veri le a cipőjéről, a lépcsőszögből elvett seprűvel igyekszik hangoskodni. Aztán benyit.

Az asszonyok Lacikát várják. A levegő mozdulatlan, a zöldek fakók.- És nem vett észre? - kérdezi, bár egyáltalán nem kíváncsi a válaszra Anna.- Nem mertem teljesen felmenni. Mi van, ha abbahagyja a munkát? - mereng Ildikó.- A, a szíved se bírta! - veti közbe Cecília.- Inkább a lábam! De felmentem a második ablakig. Szép az erdő. De a falut, azt nem találtam.- Mert nem látszik ide - adja meg a megoldást Cecília.- Nem féltél - háborog Zsuzsa - nem?- Ez a poraival volt elfoglalva. Egy erdőben lehetett.- Békén ellehetnének egymással. Egykorúak - nyújtózik Cecília.- Kutyát macskával, tüzet vízzel, börtönőrt rabbal? - igazítja meg Zsuzsa maga alatt a ruhát. - Semmi értelme.- Haszna se - szól Ildikó.- Ti csak tudjátok - csattan fel Zsuzsa, - buta libák!- Én ugyan nem.- Én sem.- Én igen?- Akkor ki? Majd én? - heherészik Zsuzsa. - Itt se voltatok, amikor elkezdték.- A tornyot? - kérdi Cecília.- A kertet - mondja Anna. - De a lágerben is együtt voltak.- Akkor még együtt dolgoztak - zárná a trécselést Zsuzsa.- Az egyik kápó, a másik rab - csúszik ki Anna száján. Föltápászkodik, hogy Lacikától elvegye a szatyrokat. Lacika mögött Ferenc lépked.

Anna belenéz a szatyrokba, tartalmukból következtethet arra, hogy melyik kié. Kiosztja. Ebédelnek. Ildikó két részre osztja a magáét, a kisebbik részt szótlanul nyomja Lacika kezébe. A fiú bicskát húz elő, és bevonul az üvegházba.

Ferenc nem fogadja a kínálást. Rágyújt és füstbe burkolózik. Lacika kígyószemét észreveszi, s úgy fordul, hogy ne kereszteződhessen a pillantásuk. Dühös amiért a fiú az üvegházban falatozik - a fiú is tudja ezt, hisz korábban mindig kizavarta onnan - de nem szól neki.

Lacika az üvegen keresztül ellenőrzi a környéket. Az üvegtáblák esőtől, agyagportól homályosak, a fémkereteknél repedezett a meszelés.

Párás és fülledt az üvegház. Lacika nyakán, halántékán majd a hóna alatt megindul az izzadtság, de ő eltökélten zabái. Verebek szállnak a tetőre, apró lábak kaparásznak. Kenyérdarabkát hajít fel, a madarak elrebbennek. A vissza-hulló kenyeret elkapja s a következő falattal a szájáb dobja.

Az üvegház polcain bimbós palánták. Néhány már virágzik, néhány csupán leveles. Sárga táblácskákon latin nyelvű feliratok. A polcok alatt elburjánzott levélnövények, begóniák, sárga eres bimbók között öklömnyi termések, némelyik felrepedve, szentjánoskenyér-magoncok, majdnem kopasz,

116