Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv
mészet részei. A lány rajza áttűnik egy növénybe, majd vissza. A fiú érzi, hogy mit lát a lány - s fényképezi kedvese arcát.- Mesélj nekem - a lány ölébe hajtja a fejét.- Jó. De nem alszom el!- Nagyon figyelek.- Mikor megszületett Leiriopé nimfa kisfia, Narkissos, felőle kérdezte a jóst. vajon meg fogja-e érni az öregkort. Ha nem fogja sajátt magát megismerni -hangzott a homályos válasz. Megérte a tizenhatodik évét a gyermek. Ifjúvá serdült, sok leány vetett szemet rá, de őkevélyen utasította vissza a szerelmet. Az erdőben vadászott, amikor megpillantotta ó't Ekhó. De Narkissos mindig kisíklott a nimfa szerelme elől. Szerelmi gondjában elszáradt a nimfa, végül a csontjai is kővé váltak, de a hangja túlélte őt. így játszotta ki Ekhót a szépséges Narkissos, így játszotta ki utána más vízi és hegyi nimfát szerelmét is. Míg aztán az egyik szerelmes így fogászkodott: Hát szeresse saját magát, hogy soha ne legyen boldog a szerelmében. Meghallotta ezt a bosszúállás istennője. Egyszer, amíg ivott Narkissos, a saját szép alakját pillantotta meg a víz tükrében, s a tűnő tükörképet ember-nek vélve, a testetlen remény keltett szerelmet benne. Később megértette, hogy sajádt tükörképe lopott olthatatlan lángot szívében. Könnyeket hullatott, könnyeitől megzavarosodott a víz tükre. Hová tűnsz előlem? - sikoltott, amikor széttöredezett a tükörképe. Ne hagyj itt, maradj velem. Nem bírta tovább a fájdalmat: mint ahogyan a viasz megolvad a tűzben, így emészti el őt lassan a szerelem. Gödörbe hordják az asszonyok a tulipánfejeket. Gumicsizmában taposnak a virágokon. Ferencen gumiköpeny, slaggal locsolja a gödröt, s néha savat önt a növényi törmelékre: készül a komposzttrágya. Először nem tűnik fel a gallyrecsegés. De a lány nyugtalanabbul rajzol. Fel-felkapja a fejét, elrontotta az ábrát. A hangos roppanásra átlósan szalad végig a papíron a ceruzája. Felpattan. A hang irányába indul, a bokrokhoz érve megtorpan, meggondolja magát és a fiúhoz iramlik. A bokrok között Zsuzsa szutykos, zilált arca. A domb gerincén hasal a fiú, feszülten fészképez. A lány lehuppan mellé, szólna, amikor a szájára tapad a fiú keze. Próbálja lefeszíteni, de a férfikéz a domb ajtaja felé fordítja a lányarcot. Lacika frissen ásott gödörbe emeli a kóbor kutya tetemét.- Lacika! - hallatszik Zsuzsa szólítása, - Lacika! Lacika bambán munkálkodik. A gödörbe fektetett állatot igazgatja. Az állat csapzott szőrén botnyomok, szájszélén fekete vér. Anyakán ott a bőrhurok.- Lacika! Erről fölfigyel. Kiugrik a sekély mélyedésből. Kapával húzza rá a földet. Majd, hogy elbotlik, kézzel-lábbal túrja a földet. Kapkod. Letör egy ágat, de az nem fedi be a halmot. Tapos. Beletép a nárciszosba, tövestül fordulnak ki a növények a földből. Két marokkal cibálja a növényeket, egy hirtelen mozdulattól hanyatt zuhan, majd mindent feledve menekül. Távolról hallatszik Zsuzsa szólongatása. 113
