Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola
közelebb érzik magukhoz, mint a Nyugat kereszténységét, sőt, határozott készséget mutatnak egységbe tömörülni az összes keleti, ázsiai, nem keresztény felekezettel a Nyugat keresztény felekezeteivel szemben.*** Ez pedig nem más, mint a hitéleti pszichológia torzulása, illetve a kereszténység bizonyos fokú feladása. Számukra újból időszerűvé válik a Vlagyimir Szolovjov által feltett kérdés: „Oroszhon! Fényes jóslatokban / Kit büszke eszme tölt bé; / Kinek Keletje lenni óhajtsz: / A Krisztusé vagy Xerxészé?” (Galambos Csaba fordítása) „Xerxész Kelete” nagyon csábítja őket, magukban nem tudják, az orosz népben pedig nem akarják legyőzni ezt a csábítást. Ugyanakkor az orosz bol- sevizmus is „Xerxész Keletének” gyümölcse. Az orosz nép egész jövője attól függ, sikerül-e legyőznie magában a pogány Keletet, a tatár ösztönöket, sikerül-e letörölni az orosz nép ikonarcáról Lenin mongol vonásait, amelyek megvoltak a régi Oroszországban is. Tökéletesen igaz az, hogy a tatár iga óriási - nem csupán negatív - jelentőséggel bír az orosz történelemben, mivel elősegítette az orosz nép önálló, nyugati típustól elütő szellemi arculatának kialakítását. Ez azonban nem vezethet a tatár identitás kialakulásához, az orosz eszme turáni eszmére cseréléséhez. Pedig az Eurázsia-iskola gondolkodásában éppen az orosz szellemi típus, az orosz eszme, az orosz keresztény univerzalizmus különszerűsége és sajátosságai nem jutnak kifejeződésre. Az a konzervativizmus, amelyet jelenvaló világunk viharos folyamataira való reakcióként oly nagy becsben tartanak, nem orosz, hanem ázsiai-tatár konzervativizmus. A kereszténység természete szerint dinamikus, viharos mozgásba hozta a világtörténelmet. Semmi véges sem szolgálhat a végtelen egyszer s mindenkorra szóló ontológiai kifejeződéseként. E gondolkodók Oroszországában nincs benne Dosztojevszkij Oroszországa. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Dosztojevszkij Oroszország történetének nagypéteri szakaszában tűnt fel. De Szarovi Szent Szeraíim szellemisége is idegen az Eurázsia-iskola gondolkodásától, pedig ő is a nagypéteri korszak szülötte. Az Eurázsia-eszme hívei nem érzik magukénak a XIX. századi vallásbölcselet riadtan kutató, tragikus szellemiségének dinamizmusát. Ebben a vallásbölcseletben nem volt semmi, ami a turáni elemre emlékeztetne. E gondolkodók gyakorlati és nemzeti pravoszláviája statikus, az iszlám szellemével rokon jelenség, amit ők maguk nem is kívánnak véka alá rejteni. A régi orosz életforma pogány elemei rendkívül kedves számukra. Azonban az az illúzió, hogy ez az életforma újraéleszthető, csak saját korunk jellegének tökéletes félreértéséből fakadhat. Most egy új keresztény szellemiség korszakának határán vagyunk. És vallási értelemben a reakciót szolgálják mindazok, akik a szellemmel szemben a vér és a test prioritását hirdetik, mivel ezzel hátráltatják a szellem győzelmét a naturalizmus felett. Az orosz nép visszatérítése az I. Péter korszakát megelőző Oroszország bezártságához és önelégültségéhez nem keresztény, hanem pogány feladat. Az Eurázsia-eszme hívei szeretik Vlagyimir Szolovjovot, és *** Egyedül N. Sz. Trubeckoj hercegnek az orosz történelemről kialakított turáni-tatár koncepciója nevezhető eredetinek. 1049
