Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv

- De ez mégis.- Nyárra újra kihajt. A töve ép.- Ezek a virágok akkor is meghaltak.- A hajad is a tied, de levághatják: te mégis élsz - szól közbe Zsuzsa. Dühödten húzza át fején szitás pulóverét.- Hazudsz! - csattan.-Te lány - csattan fel Anna, s húzza magára a bemelegítot. Szigorú arcát végleg megkeményíti és Cecília elé áll. Cecília fölnéz rá, zokogni akar. De aztán csak a kapott pofon miatt bömböl.- Behozom a teát - Zsuzsa tápászkodik fel, megigazítva laza harisnyáját. - Biztos felforrt újra a víz.- Nehogy sót rakj bele! - Ildikó is kegyetlen.- A múltkor te keverted össze.- Ki rakta az asztalra?- Mindig csak tea - Cecília máris feledte bánatát, igyekszik Zsuzsa után. Bepislog Antal üres szobájába, mielőtt a másik férfi helyiségébe lépne.

A mázas, tört fülü csuprokba Zsuzsa öntögeti az elfeketedett teát. Cecília kiszámolja a citrompótlót s beledobálja a folyadékba.- Én elfogadnám.- Mit, te? - Zsuzsa nem hisz az ártatlan arcnak.- A közeledését.- Tedd azt.- Hozzám nem dörgöló'dik. Nem is ér. Segítenél?- Bolond vagy.- A melledet se fogta meg?- Akkor meg minek viseled a sorsát?- Pedig olyan a melled, hogy ha férfi lennék, én is megfognám.- Szólok Annának!

Cecília saját kezére löttyinti a forró teát.

Ferenc a szakszerűen visszavágott bokor a sok gallyát mellre fogva cipekedik. Ugyanakkor ér vissza a kastély mögül, mint amikorra az asszonymunkások jönnek le a tört peremű lépcsőn. Anna elől sürgölődik, mint mindig, de azért hátra-hátrafordul, hogy ellenőrizze a töbieket. Lacika csukja az ajtót, előreszalad a pincéhez, kinyitja a lakatot, osztja a szerszámokt.

Ferenc nézi a lecsonkolt bokrot. A bokor mögötti kis fa hirtelen kivirágzik, majd lehullatja a virágait, a leveleit, és ott áll csupaszon a június-zöld környezetében.

A park ormótlan barokk vaskapuja előtt téblábolnak a fiatalok. A lány kemény sajtot majszol. A közelében ólálkodó kutya a földön kúszik a lányhoz, ráveti magát a porba hulló ételdarabokra.

101