Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11-12. szám - Dragomán Pál: Hagopián, a Megváltó

akar. Nem lehet a becsvágy gátlástalan kiélése, ezt nem tudtam én akkor, és azt hiszem, ebbe bolondultam bele. Én és az egész generációm. Mi vagyunk a hibásak, vagy elrontottak bennünket? Ki tudja, én már nem is fogom megtudni soha, de maga, doktor? maga még... talán. Legyintett.- Megyek, megfürdöm, aztán majd vihet a kórházba.

Eltelt egy fél óra és nem jött vissza, Mózes elbóbiskolt a melegedő kályha mellett, olyan volt a szoba, mintha megállt volna benne az idó', semmi sem jelezte a kort és helyet, ahol élünk. Nyugtalanul indultam keresni házigazdánkat, vízcsobogást hallottam, így találtam rá a fürdó'szobában. A vörösmárvány fürdőkád színültig tele, a csapokból zuhogva ömlött a gőzölgő' forró víz és a kád fölött ott függött Hagopián, egy katonatiszti derékszíjra felakasztva, félrebicsaklott fejjel, halott, belenyugvó arccal.

987