Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv
egy irdatlan, egyedül álló tölgyhöz támasztják a rozsdás-öreg bicikliket, és gyalog indulnak a közeli erdőbe: át a mocsaras terület fölötti pallón, a futóhomok dombok közé.- Mondom, minek gyűjti ezt a rengeteg magot. Nincs az a föld, amibe elvethetné. Hát persze, hogy nincs - mondja. Mert nem is földbe lesz. Nahát, csak nem a levegőbe? Amilyen, meg is tenné. Felkapaszkodik a fára, és onnét szórja szét. Nem a földbe, a homokba - válaszolta. Két zsáknyit is összehordott. Megvolt már a hó, amikor szétszórta. Aztán minden nap nézte, mikor kél a mag.- A toronyból? - ámuldozik Cecília.- Naná, majd éppen onnan - Lacikának metsző', és nyugodt a hangja.- Időben vagyunk?- Miért nem maradtál otthon?- Beárultok - motyog a hebrencs.- Hogy a másikra meg te mosol - kiabál hátra Ildikó.- Mosnék én rá, ha látnám az értelmét.- Ennél van? Cívódnak. Elhagyták már az ösvényt, a borókák között bujkálnak.- Lányok, itt van valami - ijedt meg Anna. Kendővel törli nyakát, homlokát. Izgatottan gyűlnek össze, nézik a véres ürülékcsomót.- Nyúl csinálta - állapítja meg Zsuzsa.- Egy menstruációs nyúl - vág a hátba Ildikó az elpirul tan fénylő Lacikát, amíg másik kezével feljebb húzza bugyiját. A völgy árnyékban fekszik, de a lassú dombok tetején álló fákat átvilágítja a napfény. A hajlatban elégett törzsek, fekete gallyak, hamuhalmok. S a szabad területet benőtte a derékig szökő, virágzó homoki vadlen. Fehérsége vakít. A tábla közepén hajlonganak. A közvetlen fénytől rózsaszínné válik mind, ami szirom, majd hamarosan égszín-kékké. A régi kastély salétromos falának tövében zöld varangy ugrál. Szöges bottal szúrja át valaki. Antal az, aki a kastélyhoz illeszkedő tornyot építette. Rongyos fürdőköpenyben sétál: zsebei nehézre tömve. Felemeli a bot végén kapálózó állatot, bearaszol a dohos előtérbe. Krákogást, köpést hall, egy pat- togzott festékű ajtó mögé szimatol, majd benéz Ferenc szobájába. Ferenc szobaajtójával szemben a saját szobájának az ajtaja. Kopár termek, semmi nem vall lakóikra. Bútornak sem nevezhető tákolmányok, ágy, asztal, székek. És Antal szobájában minden szerteszórva. A ruhák kőművesszerszámokkal, maiteres vödrökkel elegyesen. Az egyetlen ablakra rongyos lepedő akasztva, ez az, ami a kastély régi lakóira egyáltlán még utal: monogramos. A cserépkályhánál, a falba, égett ajtó van falazva. Antal ezt az ajtót nyitja: mögötte a torony szűk és mocskos feljárója. A tákolt lépcsők alól szalonnát, hagymát hoz, meg kenyeret. Enni készülődik. 98
