Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Monoszlóy Dezső: A halálom utáni napon
Beláthatod, igazán keveset. Ami az utazást illeti, azért elég messzire eljutottunk. A fél világot összekóboroltuk. Nem, annak az utolsó találkozásnak nem lett volna szabad megtörténnie. Méghogy minden ember fenség. Egy nagy darab, komédiázó szar. Mindenki megjátssza magát és te is megjátszottad magad, úgy tettél, mint akit semmi se érdekel, csak én és közben aggódva figyeltél minden kicsiségre. Folyton beszéltél, nehogy észrevegyék, legszívesebben hallgatni szeretnél, vagy ahogy te mentegetőztél, azért, hogy a saját és ne a mások marhaságával tömjék tele a fejed. S mi lett a nagy fogadkozásaidból? Hogy megírod majd a közép-európai kutyakomédia történetét, különös jelentőséggel az egyesek felelősségét illetően? Megírtad? Ugye nem. Vagy Júlia könyököl rajta? De mégha meg is írtad, a saját téziseddel kerültél volna szembe, azzal, hogy egyedül az emberiség egzisztenciális gondja a megírásra méltó, a lét és a nemlét feloldhatatlan feszültsége, csakis ezzel érdemes foglalkozni. Ismerted a boldogságot? Ez aztán hülye kérdés. Tudod mi a boldogság, magyaráztad egyszer, ha az ember nem gondolkozik. A boldogság kimondott gondolata azonnal szorongást szül. Csenge hátrafordította a fejét, azt hitte, közeledik valaki, de csak a kávéház sivár falai ásítoztak a háta mögött. Nem ártana színes ceruzákkal összefirkálni ezt a sok szürkeséget. Gyerekkorában szeretett rajzolni, ha rendelkezésre állt rajzpapír, ha nem, az asztalra firkált, ilyenkor a kezére ütöttek. Az élet tele van verekedéssel, erőszakossággal, szeretkezéssel. A szeretkezés is tele van erőszakossággal. Ha a saját testünket vagy mások testét cirógatjuk, ha a másikkal vagy önmagunkkal kísérletezünk, az más. Abban van valami kedves, valami érdekfeszítő. De ha ketten összekapaszkodnak, az már félig birkózás. A vágy úgyis kielégíthetetlen, azzal legfeljebb játszani lehet. Játszani, de csak addig, ameddig érdekel. Ha sikerül egyszer Pétertől megszabadulni, vagy ha Péter még előbb kirúgna, mint ahogy szabadulni akarnék tőle, akkor vajon mihez kezdek? Valójában ezzel a tervvel kellene foglalkozni, s nem azzal, ami volt, amin semmit sem lehet változtatni, ami a jövő felé sem hozhat semmiféle megoldást. Egyedül maradni jó meg rossz is. Rossz mindenesetre akkor, ha nem rendelkezel kellő anyagi függetlenséggel. Ez pedig egyedül hogyan lehetne áthidalható? A legfontosabb és kiemelkedően használható képességem mégiscsak a mások meghódítása. Bár ennek nem kellene kizárólagosan férfiakra irányulnia. Egy nagyon gazdag nőnek is lehetnék titkárnője, mindenese, szeretője, ez sem lehet nehezebb, mint egy férfihez való kötődés. A bőr. De nem az, amellyel a focit becézik a srácok. Az rugdalásra való, hanem az, amely a húst takarja, a rohadt rózsaszínt fátyolozza. Hogy hívják azt a bőrt, mondjuk Erzsikének. Erzsiké pipacspiros szája kifelé sugalló, nem befelé lihegő. Erzsiké úgy csábít, hogy egyelőre megközelíthetetlennek hat, akkor is, amikor azt mondja: te azzal az öregemberrel élsz. Tudod milyen sima az én ágyamon a lepedő? Egyetlen ránc sincs rajta. Karmol a ránc, ugye, karmol? Fogd a kezedbe a kezemet, a tenyerem éppen olyan sima, mint a lepedő. A hasam feszes, de puha is. Ha végigtapogatnád, egyetlen ráncot se találnál rajta. A bőr nem piros, mégis éget. A bőrt kell megcirógatni, nem a húst. A kéj felső foka az ígéret és nem a behatolás. A kéj olyan, mint a földet simogató fu, amikor a szellő alá hajlik. A bőrrel csapdát lehet állítani Gábornak, ki lehet kémlelni, meddig ér a türelme. Ez azért sem káros, ha félig-meddig úgy 962
