Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Rónay László: A fertő elfeledett költője: Mentes Mihály
A könnyeimmel eddig dicsekedtem, Hogy lássák nehéz büszke bánatom... Uram, most lelkem fojtott zokogását Könnytelen szemmel, némán hallgatom. Adj egy könnycseppet kiapadt szemembe; Befelé hulljon, hol lelkem remeg. Lelkem legmélyén fehér drágakönnyként, Uram, megőrzőm e könnyet neked. (Befelé hulló könnycsepp) Mentes Mihály pályakezdése Mécs Lászlóéval esik egybe. Mécs a Trianon után kialakult helyzetben a szomszéd népek testvériségének, egymásra utaltságának hangoztatásával, üde, fiatalos képeivel. Ady örökségének sajátos újra élésével szerzett hangos népszerűséget. Mentes Mihály, mint legtöbb hazai katolikus papköltőtársa, inkább a nemzet sérelmeit kiáltotta el, majd azon a nyomvonalon haladt tovább, amelyet a pályakezdése felhangosított versmondataival hamar szakító Sík Sándor alakított ki, témái azonban inkább a Hanság szépségeit versbe foglaló Harsányi Lajossal rokonítják, s kettejük fejlődése, világszemlélete a későbbiekben is mutat rokonságot. Mentes Mihályból ugyan hiányzott az az összegző igény, amely Harsányi költészetében megmegjelent, s azt szinte dantei szándékkal színezte, szimbolikája zártabb, rá inkább a himnuszok hatottak, s ilyen jellegű verseinek „hőse” leginkább Szűz Mária, kinek alakjába beleszövi saját anyaképét, hogy aztán ezt az antropo- morfizált alakot királynővé (A királynő apródja) és a világ tavaszhozójává stilizálja: Csodás virága titkos hajnaloknak... Mikor az Isten végtelen szerelme Kiáradt csendben az egész világra, Útja előtt még megnyugodott benne. Aztán tovább szállt, de a mosolygása Lerajzolódott a kis levelekre... Azóta élnek a viruló szirmok És illatoznak örökre, örökre... (Titkos értelmű rózsa) Küzdelmes évek következtek, legalábbis költői érdeklődése vonatkozásában. Mentes Mihály számára is nehéz feladatnak bizonyult a papság és a költőiség harmonizálása, lemondás bizonyos lírai témákról, a földről az ég felé való emelkedés versbe foglalása, ugyanakkor megőrizni a földi adottságokat, amelyek hitelesítői mondanivalójának. Az életünk bűnökkel, fájdalmakkal van átszőve, a papnak nem lehet más föladata, mint hogy a csüggedt lelkeket az isteni jelenlét, a túlvilági élet perspektívájával itassa át. Napról napra találkozik az emberi nyomorúsággal, s minden alkalommal hálát adhat azért, hogy az életnek más dimenziója is van, amelyről az ő küldetése hírt adni. Ezt a kettősséget foglalta egybe Sík Sándor, s erre tett kísérletet Muzsikál az erdő (1927) című kötetében Mentes Mihály is: 910
