Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Kuntár Lajos: Vasi Szemle kontra Írott Kő
Hegedűs Ferenc írása egyébként részletesen ismertette a Társaság fiataljainak a „forradalomhoz” vezető útját, amely szerint a megújhodást, a Társaság hivatása szerint működést követelők 1931. november 4.-re gyűlést kezdeményeztek, amelyen bizalmat szavaztak Székely László elnöknek, majd előterjesztették az írók pénzügyi önállóságát biztosító követelésüket. Ezt a gyűlésen résztvevők „Pável doktor kivételével egyhangúlag elfogadtak. Megszavazta a Társaság elnöke, Székely László dr., a Kulturegyesület főtitkára, Krisztin Ernő dr. és olyan „iijú forradalmár” mint Tompa bácsi. Pável dr. csak azért nem szavazta meg, mert ő sokkal radikálisabb indítványt teijesztett elő” - írta Hegedűs a könyvtárőr és múzeumi igazgatóhelyettes Pável tartózkodásáról. A gyűlésnek azt a határozatát, hogy Székely László elnök az önállóságról hozott döntést vigye a legközelebbi elnöki tanács ülése elé, Székely nem tette meg, ezért a fiatalok 1932. március 8-án egyöntetűen a Társaság elhagyását határozták el. A döntő lépést aztán Krisztin Ernő főtitkár kérésére, aki jogosnak tartotta az elégedetlenségüket, még sem tették meg a fiatalok. Dr. Ujváry Ede az Egyesület elnöke értékelése megegyezett a főtitkáréval, sőt a Fábián szerinti ízléstelen handabandázók „magatartását nobilisnak jellemezte”, a követeléseiket pedig „a Kulturegyesület fejlődését előzmozdítónak” véleményezte. A Faludi Társaság a Kulturegyesület vezetőinek köszönhetően nem vált tehát ketté, Bárdosi Némeht János is elvállalta az újbóli megválasztása után az elnöki tisztet, ezzel mód nyílott arra, hogy az új félállású vezetőség, amelyben Pável Ágoston dr. alelnökként, Hegedűs Ferenc pedig titkárként segítette Bárdosit, nagyobb gondot fordítson a nagy cél, a folyóirat-indítás megvalósítására. A Múzeum barátainak tömörítése A századforduló után is gyorsan fejlődő Szombathely megnövekedett lakosságának kulturális igényeit kielégítették a Kulturegyesület szakosztályai, a múlt emlékeit gyűjtő-őrző Múzeum tárai, a könyvtár, a közművelődési és a színházi, a változatos formájú irodalmi és zenei rendezvényei. Annak ellenére, hogy sokasodtak a polgárság kisebb-nagyobb csoportjai által létrehozott egyletek, körök, asztaltársaságok, a város társadalmi életének legfontosabb színhelye a Múzeum épülete, helyi elnevezéssel: a Kultúrpalota maradt. A benne működő Múzeum egységeiben tevékenykedő szakemberek, szinte valamennyien tekintélyes közéleti személyek, idővel felismerték, hogy az intézményük elismertségét, fejlesztésének lehetőségét azzal érhetik el a legjobban, ha összefogják, egyesületbe tömörítik a támogatók széles körét, s elsősorban a számukra, de a nagyközönségnek is rendszeressé teszik az 1923-tól időközönként megjelentetett Évkönyvek kiadását. A Múzeum megnövekedett és megerősödött egységeiben szaporodtak az Évkönyvekben nyilvánosságot nem kapott jelentések, tanulmányok. A vezetők, köztük Pável Ágoston és Gayer Gyula egyre határozottabban kezdte kidolgozni a Múzeum fejlesztési lehetőségét is szolgáló, a benne folyó tudományos és ismeretterjesztő munkát népszerűsítő írások, beszámolók közzétételének tervét az Évkönyvekben. Ahhoz azonban, hogy az elképzeléseiket 893
