Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő IV.
berbert van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. L János 2. 23: „Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is.” Az Evangélium időtlenségét Krisztus dinamikus lelke biztosítja. A Szemlélődés magvai 1961-ben megjelent javított kiadásában. Merton rendkívül határozottan állítja, hogy a misztikus utazás során nincsenek állomások, ahol a misztikus bizonyos állomásokon túljutva, meghatározott fokozatokat teljesítve nem szorulna többé Krisztusra. „Senki sem zárhatja ki az Ember- Krisztust belső életéből annak ürügyén, hogy egy magasabb fokú szemlélődésen keresztül közvetlen kapcsolatba került az Igével.” (New Seeds of Contamplation, 152. o.) Krisztus, aki a keresztény szemlélődő élet szíve és fókusza, sosem veszíthet hangsúlyából. Merton a keresztény élet Krisztus-központúságáról tartott előadást apácáknak Calcuttában, ázsiai utazása első szakaszában: Krisztus a szív birodalmának ura, az O ereje nem az erőszakban vagy a törvényben van, hanem a szeretetben. A keresztényt Krisztus szeretetével lehet meghatározni. A keresztény ember értéke nem valamely kiemelkedő tehetségéből vagy tettéből származik, hanem abból a tényből, hogy Krisztus szereti őt. Szeretettért cserébe pedig nem vár mást, mint hogy az ember viszontszeresse Őt és a többi embert. Egy hónappal halála előtt New-Delhiből körlevelet írt „barátaihoz”, amelyben azt írta, hogy ázsiai új kapcsolatai elmélyítették Krisztus-hitében és a bennünk lakozó Krisztus vigasztaló érzésében. „Istenünk, egyek vagyunk Veled. Te tettél bennünket eggyé magaddal. Arra tanították minket, hogy ha megnyílunk egymás iránt, akkor bennünk veszel lakást. Segíts bennünket, hogy megőrizzük ezt a nyíltságot, és egész szívünkből harcoljunk érte ... Istenünk, szívünk mélyéből, egészen, tökéletesen el akarjuk fogadni egymást. Ezáltal fogadunk el Téged ... létünk Benned van, és lelkünk a Te lelkedben gyökerezik. Tölts el minket szeretettel ... egyesülve ebben az egy lélekben, amely Téged jelenvalóvá tesz a világban, s amellyel tanúságot teszel arról a végső valóságról, amely a szeretet. A szeretet győzött. A szeretet győzedelmes.” (Thomas Merton imája az Első Lelki Csúcstalálkozó végén Calcuttában; Ázsiai útinapló). Ebben a tanulmányban az a cél vezetett, hogy vázlatot, rövid áttekintést adjak arról, hogyan változott - fejlődött Thomas Merton, mint keresztény szemlélődő és misztikus teológus 1941-1968 között, a trappista Gethsemani Apátságban töltött szerzetesi élete során. Arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy az az ember, aki önéletrajza megírásakor még azt gondolta, lelki értelemben tett utazása a végéhez ért, sokkal tovább „utazott”, miközben a keresztény teljesség egyfajta ikonja vált belőle számunkra éppúgy, mint ahogy Clair- vaux-i Szent Bernátból is a saját korában. Haraggal, szégyennel, összezavarodva menekült, el a világ elől, hogy aztán szeretetben, irgalommal és a szemlélődésben visszanyert Paradicsom hírével téijen vissza. „Mindig is hittem és hiszem továbbra is, hogy a szabadságba és az intelligenciába való elmerüléssel szemben egyedül a hit a valódi védelem ... A 880
