Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon III.

számára. Rákosinak is bedőltünk. Neki is szüksége volt ránk a felszabaduláskor. De aztán elnémított minket. Nem illettünk bele a fasiszta ország koncepcióba. Hogy lett volna ez fasiszta ország ennyi vöröskatonával, akiknek a hajszáluk se görbült meg a Horthy-éra alatt! És akik mind illegális kommunisták vagy szocdemek voltunk. Nem volt ez fasiszta ország, ez egy megfélemlített, megalázott, Trianonnal tönkretett ország volt. És itt volt még egy dolog. Rákosi salgótarjáni működése 1919-ben. Hazugság. Salgótarján volt, Rákosi nem volt. Én csak tudom. Persze, el akarta hitetni országgal-világgal az ő dicsőséges tarjáni ténykedését. Kitartottjuk, Várkonyi Zoli meg filmet is csinált Harag napja címmel, amiben az a szerencsétlenül járt Soós Imre játszotta a hős Rákosit. Gyártott legenda. Az északi hadjárat igazi hőse Münnich Ferenc volt, de ez sértette a Hájfejűt, ezért aztán követet csinált belőle. Sose lehetett itthon. Helsinkiben, Szófiában, Moszkvában múlatta az idejét. Gyakran találkoztam vele ötvenhétben-ötvennyolcban. O nem felejtett. Éölidéztük a közös emlékeket. Az orosz frontot, a hadifogságot, Tomszkot, ahol a bol- sevizmust tanultuk, no meg a lovaglást. Hű, de ügyetlen volt ez a Feri gyerek! Úgy ült a lovon, mint a becsinált katona. Én valamivel ügyesebb voltam, falusi fiú, értettem a lovakhoz. De más ám, de milyen más kedvtelésből ügetni, poroszkálni, meg vágtatni karddal, puskával a kézben! Végtére is begyakoroltuk magunkat. Bugyonnij elégedetten szemlélt minket, magyarokat, csak az orosz kiejtésünkön nevetett, meg hogy fólcseréljük a szavakat, és disznó- ságokat vágunk a fejéhez. Derék embernek találtuk, őszinte forradalmárnak.

Itthon mindent hasznosítani tudtunk, amit a bolsevikoktól elsajátítottunk. Szamuely, Korvin Ottó, azok voltak a kemény fickók! De sokszor észrevettük, hogy a bosszúvágy hajtja őket. Az értelmetlen vérengzés azokkal szemben is, akik ugyan nem fogtak fegyvert a Tanácsköztársaság ellen, de mindent másképp gondoltak el, vagy esetleg szimpatizánsok voltak, de elriasztották őket a Lenin-fiúk brutalitásai. Mint most is! Hát mondd meg nekem, Bordi elvtárs, minek kellett Nagy Imrét kivégezni? Miért tart ilyen hosszan a megtorlás, az üldöztetés ötvenhatért? Elég vér hullott akkor. Ez nem okos politika. Ha bosszú vezérli a politikusokat, annak később megjön a böjtje...- De hiszen konszolidáció van...- Marhaság! Ezt meséljék az ENSZ-nek meg a pápának. De a valóság mégiscsak az, hogy ha nem is tömegméretekben, de folyik itt-ott a gyilkolás. Ma már ritkábban fegyverrel vagy akasztófával. Lehet ezt adminisztratív úton is csinálni, B-listákkal, kilakoltatással, megbélyegzéssel. Pláne ha a sajtó meg a rádió oly készségesen segít ebben. De hát ne tedd magad, Bordi elvtárs, te éppen olyan jól tudod, mint én. Pufajkás becsületemre mondom, én hű vagyok a párthoz, Kádárhoz, csak az az érzésem, ők elpártoltak tőlünk, tizenkilence- sektől. Ha szólítana minket, ma is mennénk gondolkodás nélkül, hogy szolgáljuk a néphatalmat. Csak hát ami fáj, az fáj...- Zsiga bátyám, én otthagytam őket. Kétségeim voltak, sőt vannak is. Hogy mi a pártszerű, a kommunistához méltó. Eltért a véleményünk.- No de te, Bordi elvtárs, ezen a poszton is hasznos tudsz lenni. Maholnap járási tanácselnök leszel, csak az elvtársak hivatalos beleegyezése szükséges. Nem mintha most nem az lennél, két funkcióban is gyakorlód a munkásparaszt hatalmat. Elvégre a mi kutyánk kölyke vagy, el is várjuk tőled, hogy kommunistához illő módon cselekedjél. Ne feledd sosem, hogy a párt nem a

830