Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - 1956 EMLÉKEZETE - Engelmayer Ákos: A magyar '56 cenzúrázatlanul

publicisztika (gondolok itt elsősorban Jerzy Robert Nowakra) sokkal árnyaltabban és valósághűbben mutatta be a magyar forradalmat, mint ahogy az idehaza történt. Nem lehet nem megemlíteni - a szerző személyével és magával a könyvvel kapcsolatos fenntartások ellenére - Wojciech Zukrowski: „Kőtáblák” című, akkoriban igen népszerű regényét7, amely a cenzori és öncenzori beavatkozások ellenére megrendítő részleteket tartalmazott forradalmunkról és annak külföldi visszhangjáról. (A magyar vezetés hivatalosan tiltakozott a könyv megjelenése miatt.)

Komoly szerepet játszott a magyar 56 emlékének megőrzésében a lengyel emigráció, a Nyugaton megjelenő s az országba becsempészett kiadványok sora. Például a párizsi „Kultúra”-ban a majdani Nobel-díjas Czeslaw Milosz előszavával magyar költők 56-os témájú versei jelentek meg lengyel fordításán 1960-ban8. Ugyanebben a folyóiratban látott napvilágot Gömöri György ,A szemtanú naplójából - jegyzetek az 56-os magyar forradalomról” című írása9. Igen fontos, lényeges az „1956 - húsz évvel később a jövőre gondolva” című kötet10, amely a lengyel október és a magyar forradalom huszadik évfordulója alkalmából Párizsban rendezett tudományos konferencia anyagát tartalmazza. Ez utóbbi megjelent illegálisan a 80-as években Lengyelországban is11.

Megemlíteném - saját élményeim alapján -, hogy Pazdziemik, azaz 1956 októbere, ezen belül a Powstanie Wegierskie, azaz a magyar felkelés élő téma volt még a 60-70-es évek fordulóján a varsói, poznani, krakkói egyetemisták körében a hivatalos magyar delegációk tagjainak nem kis megrökönyödésére.

A politikai propaganda és a politikai emlékezet kettősségének jegyében érkezünk el 1980 augusztusához, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a kettősség végig kíséri a legális, majd az illegalitásba szorult Szolidaritás teljes időszakát egészen 1989-ig.

E kettősség nyitánya Jerzy Robert Nowak „Magyar tapasztalatok” című cikke12, amely a lengyel politikai válságból kivezető utat a kádári liberalizmusban jelöli meg. S teszi ezt 1980 októberében, a gdanski megállapodás aláírása után. Mentségére szolgáljon, hogy a terjedelmes és alapos tárgyismerettel rendelkező cikk az augusztusi sztrájkok előtt íródott (a cenzúra nem engedte publikálni), s visszacseng benne több vezető lengyel publicista véleménye, akik a „reformista magyar kártyát” igyekeztek kijátszani az egyre inkább válságba, csődbe jutó Gierek-rendszer ellen.

Ettől kezdve a „magyar példa”, azaz a forradalom, a „baráti segítség”, majd az azt követő megtorlás a lengyel pártvezetés részéről a társadalom megfélemlítésének eszköze (pl. nem sokkal a szükségállapot bevezetése előtt, 1981 októberében a lengyel TV mintegy figyelmeztetésként Tadeusz Olszanski vezette műsort sugárzott Berecz János részvételével, amit a már Magyarországon is kompromittált Jgy történt” című dokumentumfilm „hátborzongató” részletei tarkították), vagy pedig a ,kádári megoldás”, a kádári stabilizáció és nyitás” érv a reformkommunisták számára a pártbetonnal szemben. Ezzel magyarázható, hogy a szükségállapot bevezetése után több terjedelmes cikk, természetesen a hatalom szempontjait reprezentáló, nagy példányszámú kiadvány jelent meg13.

Ezzel párhuzamosan a 70-es évek ellenzéke, majd a Szolidaritás tudatosan nyúlt vissza nem csak a lengyel, hanem a magyar október szabadságharcos, függetlenségei, munkástanácsos hagyományaihoz is.

8