Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Vasadi Péter: (faharang döng); Alkonyat erdőben (versek)

VASADI PÉTER

FAHARANG DONG tompán, mielőtt szólni készül.

S ahogy befejezte, ércharangjaitól zeng a város. Magától nem lép se jobbra, se balra. Bármerre fordul, valaki akarja. Villámként szabadon ég s kanyarog mégis. Fölszakad benne az idő, darabokban. Éhesek tányérjára teszi mint húst, kenyeret. Látja a drótakadályt, melyen mind fónnakadunk. Haragjától elfeketül előtte a föld; odaégett homokot falnak hazugok teli szájjal.

Hányatja szerelmeseit.

S részegre itatja borával.

Maga csak áll, de inge s varratlan köntöse táncol szélre, zenére, szívdobogásra. Neszezve nő a búza, amerre halad. Nem tudják barátai sem, miből dereng minden éj körülötte. Barna-arany Nap megy le a szemében.

800